2005. október - Színház.net

MÛHELYEgy jó erkölcsû szûz, egy gróf leánya;Egy éve annak, hogy az apja meghalt,S a lányt jó bátyjának gondjára hagyta,De az is meghalt, s oly nagyon szerette,Hogy megfogadta, mondják, férfi ôtNem látja meg.A virtuous maid, the daughter of a countThat died some twelvemonth since; then leaving herIn the protection of his son, her brother,Who shortly also died; for whose dear love(They say) she hath abjur’d the companyAnd sight of men.Az elsô sorban kétszer is szerepel az „egy” szócska – valószínûlega szótagszám miatt –, ráadásul a második sor elején is ez a szóáll, igaz, nem névelôként, hanem számnévként, mégis szóismétlésnekhat. A szöveg értelmezését zavarhatja (fôleg ha színházbanhalljuk, ahol nincs mód ismétlésre), hogy a dôlt betûs igék alanyahárom különbözô személy. Az elsô esetben még kimondatik azalany („apja”), a második esetben már csak „az” szerepel (de ittmég mindig könnyedén értelmezhetô a mondat), a „szerette” viszontOliviára vonatkozik.Ugyanebben a jelenetben mondja a Kapitány:[...]önmagát –Amint bátorság és remény sugallta –Egy vízen úszó árbochoz kötözte.... bind himself –Courage and hope both teaching him the practice –To a strong mast that liv’d upon the sea.Az eredeti szövegben ugyan „bind himself” szerepel, de valószínûleginkább ’kapaszkodni’, mint ’kötözni’ értelemben. Nehéz elképzelni,hogy valaki hajótörés közben (után) oda tudná kötöznimagát az árbochoz (vagy bármihez).A darab nyitó jelenetében szerepel a következô fordulat: „(Allthis to season) a brother’s dead love”. A magyar fordításban a „dead”már a „brotherre” vonatkozik: „holt bátyjáért”. Ezt az apró hibátcsak azért érdemes megemlíteni, mert Lévay Józsefen kívül (aki aKisfaludy Társaság elsô, teljes Shakespeare-kötete számára magyarítottaa vígjátékot) a darab minden fordítója elkövette (LemoutonEmília: „holt testvér iránti szeretetbôl”; Lévay: „fivére holtszerelmét”; Radnóti Miklós–Rónay György: „halott bátyja emlékét”;Szabó Lôrinc: „halott bátyja bús emlékezetét”; MészölyDezsô: „holt bátyjáért”).Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a magyar fordító „finomítja”Shakespeare szövegét, a sikamlósabb, kétértelmûbb részeket szárazabbanteszi át. Jánosházy szerencsére nem. Egy példa:TÓBIÁS Félreértesz, lovag. „Durr bele” azt jelenti, hogy nézz jól aszemébe, mondj szépeket, udvarold körül, vedd le a lábáról.ANDRÁS Igazán nem szeretném így társaságban lefektetni. (I. 3.)SIR TOBY You mistake, knight. „Accost” is front her, board her, wooher, assail her.SIR ANDREW By my troth, I would not undertake her in this company.Amikor Malvolio a csali-levelet olvassa: „Úgy éljek, az úrnômírása. Az ô i-je, az ô en-je és á-ja, és pont ilyen a nagy P-je is.” (II.5.) (By my life, this is my lady’s hand: these be her very C’s, her U’s, andher T’s, and thus makes she her great P’s. – Az angolban a „cut” szó anôi nemi szerv egyik elnevezése.)Egy fordítás megítélésekor talán az a legnagyobb dicséret, ha elmondhatjuk,hogy a magyar szöveg önmagában is megállja a helyét,olvasása vagy hallgatása közben nem tolakszik az idegennyelvet is ismerô szeme elé az eredeti szöveg. Jánosházy fordítását– legyen bár szó bohózati vagy lírai részrôl – feltétlenül megilletiez a dicséret. A vidám jelenetek pattogósak, tréfásak, természetesek.Álljon itt egyetlen, kiragadott példa:TÓBIÁS Hol van hát, a szentségit? Ha a pokol minden ördögebújt is belé, ha egy sereg démon szállta is meg, én beszélek vele.FABIAN Itt van, ni, itt van. (Malvolióhoz) Hogy vagy, uram, hogyvagy, jóember?MALVOLIO Menjetek innen, elbocsátlak. Hadd élvezzem magányomat.Eredjetek.MÁRIA Ha, hogy mocorog benne az ördög! Nem megmondtam?Tóbiás lovag, úrnôm kér, hogy viseld gondját.[...]TÓBIÁS Kérlek, nyughass már, nem ez a módja. Nem látod, hogyingereled? Hagyjatok magamra vele.FABIAN Ezt nem lehet, csak szép szelíden, szelíden, szelíden. Azördög goromba, ezért nem tûri a gorombaságot.TÓBIÁS Hogy vagy hát, szép fiú? Hogy vagy, galambocskám?MALVOLIO Uram!TÓBIÁS Ejnye, kis csibém, gyere ide szépen. Komoly emberheznem illik a Sátánnal egy tálból cseresznyézni. Hagyd a fenébeazt a ronda füstöst! (III. 4.)SIR TOBY Which way is he, in the name of sanctity? If all the devils ofhell be drawn in little, and Legion himself possessed him, yet I’ll speakto him.FABIAN Here he is, here he is. How is’t with you, sir? How is’t with you,man?MALVOLIO Go off, I discard you. Let me enjoy my private. Go off.MARIA: Lo, how hollow the fiend speaks within him! Did not I tell you?Sir Toby, my lady prays you to have a care of him.[...]SIR TOBY Prithee hold thy peace, this is not the way. Do you not see youmove him? Let me alone with him.FABIAN No way but gentleness, gently, gently: the fiend is rough, andwill not be roughly used.SIR TOBY Why, how now, my bawcock? How dost thou, chuck?MALVOLIO Sir!SIR TOBY Ay, biddy, come with me. What, man, ‘tis not for gravity toplay at cherry-pit with Satan. Hang him, foul collier!Még ebben a rövid részletben is megfigyelhetôek a különbözôregiszterek. Malvolio például egészen máshogy – nevetségesenfennhéjázva – beszél, mint a többiek.A líraibb részek is kiválóak. Ennek alátámasztására emelünk kinéhány olyan részletet, amely önmagában, magyar szövegként(versként) is szép, és híven tükrözi az eredeti hangulatát.Egy kis zenét most. Jó reggelt, urak.Még egyszer azt a dalt, Cesario,A tegnap este hallott régi dalt.Az jobban enyhítette bánatom,Mint nyugtalan, sietôs napjainkSzedett-vedett és léha dalai. (Orsino, II. 4.)Give me some music. Now good morrow, friends.Now, good Cesario, but that piece of song,That old and antic song we heard last night;Methought it did relieve my passion much,More than light airs and recollected termsOf these most brisk and giddy-paced times.XXXVIII. évfolyam 10. szám2005. OKTÓBER ■ 6 3