2005. október - Színház.net

FESZTIVÁLOKSelmeczi BeaShakespeare vagy amit akartok■VENDÉGJÁTÉKOK ■AGyulai Várszínház az idén rendezett elôször Shakespeare-fesztivált.Jóformán minden irodalmi és színházi mûfaj képviseltettemagát, a szonettkoszorútól a bábprogramon keresztül a rituálisés mozgásszínházig. Shakespeare ugyan egyetlen darabjára sem ismernerá, de nem ez a fontos. Az eredeti mûvek csak kiindulópontotjelentettek az elôadások számára, sem a szöveghûség, sem a korabelivilágnézet tükrözése, sem a hagyományokhoz való ragaszkodás nemjellemezte ôket. Az interpretációs folyamat során olyan messzire távolodtaka kezdôponttól, hogy lényegében független alkotásokká váltak.A craiovai Vízkereszt nyerte el ebben az évben Romániában a legjobbrendezés díját. A látvány alapján jogosnak tûnik az elismerés,de mivel a gyulai Sportcsarnokban nem tudták megoldani a feliratozást,a szöveg elsikkadt, csak a román anyanyelvûek idôközönkéntfelharsanó kacaja nyugtatott meg afelôl, hogy az átírt szövegse lehet rossz.A színpad kezdetben sötét, a tomboló vihar hangjait egy zongoristafesti alá, hol a melodráma szabályai szerint szenvedélyesen,hol gúnyosan a Szamárindulót játszva. Amikor a hajótörötteknémafilmszerûen menekülnek a fel-felvillanó viharlámpa fényében,a háborgó tenger moraját imitáló félelmetes zene szól. Minthaa természet erôi, fôképp a szél és az esô irányítanák a történetet.A némafilmjelleg az egész estét végigkíséri: tetten érhetô Cesario-Violaés Sir Andrew Aguecheek (szó szerint Vízfejû, RadnótiMiklós Keszegnek fordította) verekedésében, az eltúlzott szeretkezésekbenés a többnyire fekete-fehér jelmezekben.A nemi identitások nem körvonalazhatóak pontosan, hiszen –a rendezô, Silviu Purcărete szerint – „minden személy bizonyosarányban magában hordozza mindkét nem valóságát”. Az eredetimûben az ikertestvérek egyike, Viola férfiruhába bújik, így könynyenösszetéveszthetô bátyjával, Sebastiannal. Itt azonban Sebastianis férfiruhába öltözött nô, aki valójában férfi – vagy nem.Androgün léte még inkább hasonlóvá teszi húgához, ráadásulfélreérthetetlenül viszonya van megmentôjével, Antonio hajóskapitánnyal.Orsino herceg ebben a felfogásban kilógó sörhasú, nevetséges,zöld frakkos, idôsödô kéjenc. Vásári mutatványoshoz hasonló, aszerelem bolondja. Akárcsak Malvolio, aki Olivia intendánsakéntmég sárga harisnyát is hajlandó ölteni úrnôje kedvéért. Ezt Shakespeareis így írta meg.A Cesariónak öltözött Viola sem utasítja vissza egyértelmûenOlivia közeledését, aki ezúttal nem a megszokott szûzies, hanemtúlerotizált nô. Fekete kabátból, fátyolból, napszemüvegbôl és tollaslegyezôbôl álló gyászruháját sztriptízszerûen veti le, amikorCesariót megkívánja. A világtól elvonult grófnô egy pillanat alattcsábító démonná válik tûsarkú cipôjével, kibontott hajával és miniszoknyájával.Olivia a szenvedélynek él, csak a testével gondolkodik,és amikor érzéseinek tökéletesen átadja magát, oldalt felhasítottszatén hálóingbe bújik, végképp kiszolgáltatva meztelenségét.Személyzete frottír fürdôköpenyben járkál, eltunyultságot ésnaplopást érzékeltetve. A ruháknak fontos jelentéshordozó funkciójukvan: míg Cesario és Sebastian fehér öltönye és nyakkendôtûjehangsúlyozza fiatalos eleganciájukat, a többiek konzervatívfekete szmokingot hordanak. Antonio, aki kölcsönadta ruhájáta hajótörött Sebastiannak, egy szál ágyékkötôben hívja fel afigyelmet dagadó ösztöneire.Jelenet a Silviu Purcărete rendezte Vízkeresztbôl2 4 ■ 2005. OKTÓBERXXXVIII. évfolyam 10. szám