2005. október - Színház.net

ÉVADNAPLÓSzép Ernó´: PatikaPécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza2005. február 9.Tóth László felvételeStubendek Katalin, Lipics Zsolt és Köles FerencÉs nem jó. Nem sikerült. Pedig milyen jól kezdôdik! Bátor, provokatív,remek hangulatot teremt a ráérôsen elnyújtott kártyázási jelenet(ha lehetne jelenetet válogatni, isten bizony, ez benne lennea programban). De aztán minden elmúlik, az elsô felvonás mégcsak-csak kitart valahogy a lerobbant, posványos, kiábrándítóanüres élet ábrázolása mellett (a mulatozás úri muris jellege kifejezettenötletgazdag, kitûnô magánszámokkal; különösen Lipics Zsolt,Stenczer Béla, Rázga Miklós és Fillár István jó). A jóval rövidebbmásodik felvonás – ahol jönnek az érzelmek, „kibontakozik a szerelem”–, illetve a még ennél is rövidebb harmadik a minden illúziótlezáró „hepienddel” már semmit sem tud megôrizni sem a realista,sem a kiábrándult-kiábrándító értelmezésbôl, de még aszép színészi pillanatok is elmaradnak (hát persze, hiszen a nagyonerôs férfi színészek itt vagy egyáltalán nem, vagy csak nyúlfarknyiszerepben lépnek fel; dramaturgia?!). Ahogy gondolkozoma bukás okain, egyre biztosabb vagyok benne, hogy az alapproblémaa szép patikusné (Stubendek Katalin). Sajnos, ez szereposztásitévedés, amelynek taglalásába nem tudom, miként lehetne tapintatosanbelefogni. Mindegy, talán elhiszik az érintettek, hogynem bántani akarok, mindössze egy sokat ígérô, biztató kezdetekkelékes, majd nagyon elbukó elôadás ilyetén alakulását szeretnémmegérteni. Stubendek Katalinból hiányzik mindaz, ami egy ideálokatkergetô fiatalember szemében ôt az álmok asszonyává avathatná.John Steinbeck:Egerek és emberekMiskolci Nemzeti Színház2005. február 11.Megint tapasztalom – immár sokadszorra–, hogy a színészek hiányán mindenképpenelbukik egy elôadás. Tordy hozza a formáját,semmi eget verô ötlet, de megcsináltrendezés, látszik az odafigyelés, a munka.A rendezôi pályáján kakukktojásként remekAmerikai Elektrájától eltekintve (KovátsAdél, Alföldi remekel) ô nekem a magyarszínházcsinálás Szabolcska Mihálya,már ahogyan azt Karinthy oly utolérhetetlenpontossággal megfogalmazta a költôvelkapcsolatban: „nincsen benne semmi,Bodor Németi Gyöngyi és HunyadkürtiIstvánÉder Vera felvételeámde az legalább érthetô”. Ez korántsemnegatív értékítélet egy rendezôi pálya kapcsán!Óriási becsülete van elôttem (s ez azév ebben csak megszilárdította véleményemet)azoknak az elôadásoknak, ahol tisztességes,fegyelmezett és pontos munkátlátok a produkció mögött. Tordy munkájailyen, és áldassék érte az ô neve: érthetô,jól követhetô történetmesélés, semmi percalatt megrajzolt jellemek, megfelelôen kidomborítottüzenet (itt és most: rossz amagány, gonoszak az emberek, nincs kiemelkedés,életút-változtatási lehetôség, sivárság,jaj – bizony, ilyen az élet, s ezt már én teszemhozzá). A közönség szereti, érti Tordyszínházát, s ez fontos, becsülendô érték.Igazi diákelôdáson láttam, tíz–tizennégyévesek ültek a nézôtéren, és az ilyenközegben az elsô öt percben pavlovi reflexkéntmûködô, kötelezô mocorgásokröhögcsélésekután pisszenés nélkül (!)követték az elôadást, együtt éltek Lennie ésGeorge szerencsétlen történetével.Zeke Edit díszlete és jelmezei ugyanezt akorrekt játékmódot illusztrálják, mindenmegfelel az érthetôség, jólkövethetôség kívánalmainak.Semmi elvontság, a pajta azpajta, a kihívó ruha a lányon tényleg kihívó,a melósok melósruhában, a gazda fiagazdafiús, a melósokhoz képest olyan tenyérbemászóanficsúros stb., stb., mindennagyon korrekt. Mondom, minden rendbenlenne ezzel az elôadással, ha a HunyadkürtiIstván–Mihályi Balázs duón kívüllenne még színész a színpadon. Denincs, és itt most nem akarok személyeskedni,ezért nem részletezem, milyen szintûhibák sorozata teszi szomorúan sivárráaz összképet, kezdve egy kutya pórázonvaló vezetésének színészi feladatként valómegoldhatatlanságától az indulatosság ábrázolásáravaló alkalmatlanságon át a halálegészen amatôr színvonalú eljátszásáig.Megannyi kudarc, s fogalmam sincs, vajonnagyobb rendezôi eréllyel lehetett-e volnasegíteni a bajokon, vagy egyszerûen ez amaximum, ami hic et nunc kihozható a társulatból.David Hare:Amy világaPécsi Nemzeti Színház, Stúdió2005. február 16.Sztankay Orsi miatt nézem meg az elôadást,amelyrôl a budapesti (Ericsson stúdióbeli)változat után oly szomorúan-kiábrándultanírtam. Verebes Linda (aki pedigBogácsi kritikája szerint fantasztikus tehetség)maníros vonaglásai, hamis hangja,rossz mozgása mindent tönkretett számomra,s ez már a harmadik, teljesen félresikerültalakítása volt az idényben, amelyhezjelenlétemmel asszisztálnom kellett(Szeged: Történetek a Bécsi erdôbôl, Tivoli ésez), úgyhogy megalapozottnak érzem az általamegyébként nagyra becsült Bogácsiítéletével szemben megfogalmazott magánvéleményemet.A pécsi változat nemcsakabban különbözik a pestitôl, hogySztankay Orsi élettel tölti meg Amy(amúgy nem túl izgalmas) alakját – ez csaktermészetes, elvárható ettôl a nagyon tehetséges(s érthetetlenül alulfoglalkoztatott)színésznôtôl –, de az igazi meglepetésVári Éva és Balikó Tamás kettôsénekérett, finom összjátéka. A néhány hónappalezelôtti változathoz képest letisztult,apró gesztusokkal, egymásnak szóló csendekkelés rebbenésekkel-gesztusokkal gazdagodottmindkét alakítás, és végre láttamVári Évát nagyon jónak. Sajnos a darab egészeígy sem gyôzött meg arról, hogy érde-2 0 ■ 2005. OKTÓBERXXXVIII. évfolyam 10. szám