2010/4 - Sárospataki Református Teológiai Akadémia

Rogerson, John W.BevezetésMilyen formában jelenik majd meg a „teológiád”? Mi lesz a rendező elve? Gyakrantették fel nekem ezeket a kérdéseket az utóbbi években, amikor a kollégák megtudták,hogy ószövetségi teológia megírását tervezem. Szokásos válaszom az volt,hogy nem vagyok benne biztos, és valahányszor a témára gondoltam, különbözőválasszal álltam elő! Egy dologban azonban mindig biztos voltam, mégpedig abban,hogy az én „teológiám” majd megpróbálja megszólítani a mai világot, és nem azt agyakorlatot követi, mely arra tesz kísérletet, hogy rekonstruálja mindazt, amit azemberek hajdanában hihettek vagy nem hihettek az ókori Izraelben. 4Mióta rábukkantam a Rudolf Bultmann Theologie des Neuen Testaments címűművéhez írt Epilegomenára, érzem úgy, hogy abban olyan kihívás jelenik meg,melyet én is fel szeretnék vállalni. A saját fordításomban ez a következőképpenolvasható:Mivel az Újszövetség történeti dokumentum, mégpedig a vallás története, értelmezésemegköveteli a történeti vizsgálódást, melynek módszerei a felvilágosodásóta alakultak ki, s az a korai keresztyénség kutatásában és az Újszövetség magyarázatábanhozta meg a maga gyümölcsét.Egy ilyen munka csak két szempont figyelembevételével hajtható végre: vagy arekonstruálás, vagy pedig a magyarázat céljával. A rekonstruálás a múlt történelmévelfoglalkozik, a magyarázat pedig az Újszövetség írásaival, és nyilvánvaló, hogyegyik sem valósítható meg a másik nélkül; kölcsönös együttműködés figyelhetőmeg. Fontos kérdés azonban, hogy a kettő közül melyik áll a másik szolgálatában.Vagy az újszövetségi írásokat tekintjük forrásoknak, melyeket a történész arrahasznál, hogy a történelmi múlt jelenségeként rekonstruálja a korai kereszténységet,vagy a rekonstruálás áll az újszövetségi írások magyarázatát érintő szükségletek szolgálatára,feltételezve, hogy ezek az írások tartogatnak valami üzenetet a jelenre nézve.A történeti kutatás, mely részét képezi az itt bemutatásra kerülő leírásnak, azutóbbi nézet támogatásának tényezőjeként jelenik meg. 5Az én érdeklődésemet az az állítás keltette fel, hogy a történeti rekonstruálásszolgálja az Újszövetség magyarázata iránti igényt, mely abból a meggyőződésbőlindul ki, hogy ezek az írások üzenetet hordoznak a ma számára. Azt remélem, hogy4 Ebben a tekintetben a kezdeményezés hasonlít arra a látásmódra, ami ilyen szerzők írásában jelenikmeg, mint például Walter Benjamin és Ernst Bloch, mely szerint a filozófiának és a történelemneksegíteni kellene bennünket abban, hogy megértsük a mai világot. Lásd H.-E. Schiller, Bloch-Konstellationen: Utopien der Philosophie, Lüneburg: zu Klampen, 1991; tanulmányok: Philosophie alsOptativ: Ernst Blochs Leipziger Vorlesungen zur Geschichte der Philosophie, pp. 11-24, és Jetztzeitund Entwicklung: Geschichte bei Ernst Bloch und Walter Benjamin, pp. 25-50. Lásdkülönösen p. 22; Walter Benjamin munkájában (Passagen-Werk) így határozta meg a feladatotannak helyes módjára vonatkozóan, ahogy adolgokat megjelenítsük: azokat mutassuk be a miterünkben, ne pedig magunkat azokéban. Az utalás Benjamin művére v onatkozik: Das Passagen-Werk, in Gesammelte Schriften V, Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 1982, p. 1014; ET The ArcadesProject (trans. H. Eiland and K. McLaughlin),Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1999,p. 846: „Íme a dolgok megjelenítésének helyes módja: azokat reprezentáljuk a mi terünkben (nepedig magunkat azokéban.)”5 R. Bultmann, Theologie des Neuen Testaments, 9th edn, Tübingen: J. C. B. Mohr (Paul Siebeck),1984, p. 600.104 Sárospataki Füzetek 2010/4