(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

Mezei semmi mozgolódást nem látott az épületek körül, deazért tovább hajtott és egészen a faasztal melletti tuskók elıtt állítottale a kocsit.Ahogy kiszállt a kocsiból pár lépést megtéve már a keze a gangajtajának kallantyúját leemelte a szögrıl és kinyitotta. Mikorvisszanézett megpillantott egy nem túl fürge, inkább álmosnak látszókuvaszt, mely a góré alól bújt elı és közelített a ház felé. Mezeibehajtotta maga mögött a cserény ajtaját és továbblépett a konyhaajtófelé. A vas kilincset lenyomva az ajtó engedett a nyomásnak, mire ıkissé elırehajolva átlépett a küszöbön.- Adjon Isten! - szólt jó hangosan.De kívülrıl a kuvasz vakkantása hallatszott csak, aki most kezdettébredezni.- Hahó! - szólalt meg újra Mezei, de csak a félhomály és csönd áradt aház belsejébıl.A konyha falát cserépedények és kerámiák díszítették. İsi nagyfızıkanalak lógtak a tányérok között itt-ott a falról. Egy asztalonszakajtók, kosarak sorakoztak. A tőzhely fölött házi áldás jelezte azotthon lelkiségét: „Hol hit, ott szeretet, hol szeretet ott béke, hol békeott áldás, hol áldás ott Isten, hol Isten ott szükség nincsen”.Mezei az étkezı asztalra nézett, de semmilyen maradékot nem látott.Nyoma sem volt étkezésnek. Az elıvett edények is üresen pihentek akredenc elıtti párkányon.Óvatosan nyitotta meg a szobaajtót, ám mégis eldılt egy odatámasztottkampós bot. Kampója nagyot koppant a padlón.- Hahó! - szólalt meg újra a vendég.Az embert az ágyban, aki leizzadva forgolódott, hánykolódott MerényiBélának hívták, álom és a valóság határán billegtek agyának impulzusai.Mezei túlzottan valószínőtlennek érezte a szituációt és hogy megtörje aszínpadias hatást, leült az egyik asztal melletti székre a puhabáránybırre.- Ébresztı öregapám! Hapsikám! Ébresztı! – szólalt meg újra nem túllassú, de nem hangos orgánummal. - Bassza meg katona! Ketten ülünka lóra – mondta tovább Mezei, mikor már érzékelni lehetett, hogyMerényi szemei kinyílnak és táguló pupilláival végig pásztázta látókörét.10