(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

- Nagy kópé maga, – szólt a lány - de azért tényleg sajnálom, hogy nemegyetemista.- Ne bánkódjon. Két gyerek apja vagyok és gályázok eleget a jövınkért.Hátha majd maga tanítja ıket és teremtenek mítoszt.A vonat csikorgások között akadozva állt meg az állomáson. Aperonon alig volt felszálló. Az állomás épületében éppen hogy csakcsellengtek páran. Mezei a pénztárt nézte, hogy váltson visszafeléjegyet.A lány talabilézett Mezei mellett. Már nem akarta hirtelen otthagyni. Azegyetemen is sok sületlenséget csinálnak, hiszen azért diákok, csakvalahogy azt hitték, hogy örökké azok is maradnak. Ez a menekülıkatona, mintha mondott volna valamit a csonka mondataival. Legalábba várost kellene tudni, hogy hol lakik, aztán ezt meg is kérdezte tıle, deMezei csak ennyit mondott:- A városokat kerülöm, itt is véletlenül koptatom a követ.- Már megint a távolságot tartja - állapította meg a lány.- Várom majd a következı visszafelé induló szerelvényt és maga abölcsész, öntse ezt versbe, vagy balladába.- Maga szerint meddig tudnánk ezt folytatni? – kérdezte a lány.- Mit? – vetette oda Mezei.- Hát, egymás hangolását. Olyanok vagyunk, mintha két hangszerbeszélgetne csonka akkordokban.- Lehet, hogy dzsessz tanszékre tévedtünk – nevetett Mezei.- Tessék! - szólt a pénztáros nı. - Hova tetszik? – kérdezte.- Visszafelé Szeged irányába, de adja csak a jegyet Kecskemétig.- Maga nem Szegedrıl jött – szólt a lány.- De nem is oda megyek – mondta Mezei.- Szia Zsuzsi! – kiabált a lányra egy kalapos ember, aki jó lendületbeniparkodott a placcon. - Ha hazafelé, akkor gyere velem, mert sietek,elviszlek – mondta.- Minden jót magának katona! – szólt a lány és elviharzott a kalaposférfival.Mezei még várt a peronon, de már nem volt álmos. Abeszélgetés felélénkítette és már éber maradt, de azért nem tudta volnamegmondani, hogy elköszönt-e a lánytól, vagy nem. Ugyan kije lehetettaz a kalapos? – vetıdött fel a kérdés gondolatai között. Még egyszer184