(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

mert dılt a tömeg és igen ellen kellett állni, hogy ne zuhanjanak aföldre.Egy embertömegbıl álló óriási kupac verıdött össze és Mezei márlátta, hogy folyik a sör, a bor a padlón és keveredik a törött üvegekdarabjaival. Felemelkedve érezte, hogy húzzák a vállát és tolják isarrébb. Mindenféle erıt ellensúlyozva kezdte szétszedni az elıtteállókat és jó idıbe bele telt, mire szabadteret látott maga elıtt. Féligálló, nekifeszülı testtartásából felemelkedve egy ütést érzett oldalról,amitıl megbillent. Ezt követıen már nem engedte el magát, mindenmozdulatában ellenállás és erı támasztotta egymást. Próbált ruganyoslenni és akit lehetett, fejtette le a többiekrıl aztán belátta, hogy ı ittnem tud mit kezdeni és kitáncolt oldalra egy-két lökéssel az oldalában.Ez sem az én napom már,gondolta és az asztaluk felé indult, ahol márnem ült senki, de a székek szerte-szét voltak hajigálva, majd bement akonyhába, ahol a vendéglıs éppen a küzdıtérre indult.- Jön a kmb-s – mondta.- Ki az a kmb-s? – kérdezte.- Hát a körzeti megbízott – mondta Laci bácsi.- De hülye vagyok – mondta Mezei és megengedett egy csapot, hogyigyon egy kortyot, mert tiszta száraz volt a torka.A vendéglıs jött vissza és zárta be az ajtókat, hogy beljebb már nejöjjön senki.- Menjen ki itt hátul Józsikám – mondta. - A rendırök már itt vannak,majd csak rendet tesznek.- Elindulnak ık haza ma, csak kissé felhevültek és felpiszkáltákegymást, ritkán szokott ennyire elfajulni a hangulat – mondta nevetve.Mezei a kocsija felé indult, alig várta, hogy ráléphessen a gázra és mostminden percet örökkévalóságnak érzett, amit nem otthon töltött atanyán Loláékkal.Az épületben sötét volt már, aludt a család. Az elıtérbenlevetette ruháit, némelyiket a fogasra akasztotta, némelyiket meg csak aszékre dobta. Elég volt a mai napból gondolta, fáradtnak érezte magát,kimerültnek. Halkan, szinte lábujjhegyen surrant be a szobába éskinyújtózott az ágyon, ahol igen gyorsan mély álomba merült.Reggel mikor felébredt Lola már nem volt a szobában. Egy percigCitromkát nézte, ahogy a kisgyerek egyenletesen vette a levegıt,enyhén szuszogott és néha grimaszokat vett fel. Biztosan álmodik140