(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

A tanyán beállt az eperfa alá. Kivette a maradék fácánt és nyulat akocsiból, hogy felakassza a fára. Loláék már az igazak álmát aludták. Atanya nyugodt volt. Apró, halk neszek hallatszottak csak, a kutyák iscsak a farkukat csóválták. Mezei bement a házba, leült az asztalhoz ésrágyújtott. Rengeteg gondolat vette birtokába és lényegében mindidıszerőek voltak, vagy az aktualitásuk, vagy a témáik miatt.Ivott egy pohár vizet és elıvett egy papírt és egy tollat. A lap tetejérefelírta; 1987. Rágyújtott és órákon keresztül írt egy maratoni verset,melyet hajnalban fejezett be.Megrostálta a vers soraiban a mondandóját, ami így is ütısre sikeredett,de a végén lecsillapodva még a toll is halkabban kopott, midın asorokat írta.„Leülök fáradtan, betegen, kalapom széle gyötrelem, csizmás lábamfehérre meszelte az idei hó, barackvirágot látok már, s mellém fekszik akomondor, a városban kémények szuszognak, leheletük füstgomoly”.És még írta, írta, de közben arra gondolt már, hogy távolodik tıle a tájés lassan-lassan, majd elnyeli a város és sajátos bővöletével próbárateszi akaratának, tudatának és érzelmeinek gyengeségeit és erısségeit.„Lelkének dala leégett ıserdık elázott hamuja” – írta és még egy pársorra futotta az erejébıl.Aztán felállt, bement a szobába, szórta le magáról a ruháit és lefeküdtLola mellé, magára húzva a takarót. Lola lélegzete megnyugtatta, acsend és fáradság elaltatta a báránybırös tollpárnás ágyon.Vadászatról álmodott. A lıpor szag különleges varázsaszédítette a fénypásztás erdısarkon, ahol az avaron állatok szaladtak,ágak ropogtak, a levegıben szárnyak suhogtak, rekedt hangok terjedtekszerteszét, majd buktak fel a földönfutók, a szárnyalók meg zuhantak aföldre. A kótyagos félszárnyúak két lábon keringtek, majd kilıttékmagukat az ismeretlenbe és futottak a két, vagy háromlábú szıröstársaikkal, akik idegen testként húzták a szétlıtt végtagjaikat magukután.Hintették a vérzı csíkot a főszálakon és a piros cseppek, mint az életapró virágai alvadtak egyre sötétebb színőre. Tollak felborzolva,szırök összekuszálva, alvadt vérben összeállva takarták gazdáikatbokrok alján, főcsomóknál, maroknyi gödröcskékben, vagy egybajuszcsatorna kákacsomóinál, nádtöveknél, vagy egy hódpatkánytelephelyének árnyékában. A versenyfutást az életért, amit az erdık,261