(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

lefeküdt, az ágyon jólesıen kigyújtózott, megnyugtatta ıt szeretteibékés álma és ıt is elragadta a fáradságot követı éjszakai mámor ésbékésen, észrevétlenül zsilipelt át pihenıbe.Álmai elkísérték a pihenés szigetére, ahová csendben ésörömmel követte ıket, békés mosollyal az arcán és csak a szája szegletemozdult meg néha a viszketéstıl, mintha egy madártoll piszkálta volnameg. Látta önmagát, ahogy kinyitja a szemét és a kis Cinke, aki mosttávol volt tılük mosolygott rá és felnevetett, mikor a viszketésreodakapta a kezét. A kis Cinke a lányuk volt, Citromka nıvére, aki amesszi nagymamánál szívta magába a falusi levegıt, közel a Tiszáhozés a kiskapuból nézhette, hogy áll össze a csorda a fıutcán és haladnakegyenletesen és tempósan a legelı felé. A konda már rég kint volt ahatárban csak a karikás csörgését hallotta a szobából, ahogy az útonelvonultak. A kis Cinke, azaz Évike bement a mamához, aki a pöttyösbögrébe öntött friss, meleg tejjel várta a konyhában. A toll már nemvolt a kezében, a bögre fülét fogta.Mezei mélyeket lélegezve elernyedt, ahogy távolodott az álom.Rónák poraA pihenés addig tartott, míg a kürtszó és kutyaugatás fel nem rázta és avalóság terébe át nem lökte egy váratlan látogatás. A kutyákrendületlenül ugattak a kürt meg idınként rákontrázott az éjszakaicsendre.- Gazduram! – kiabált idınként a levegıbe egy jövevény. - Jól van, jólvan! – mondta a kutyáknak. - Burkus, nem ismersz meg? – kérdezte, dea kutya rendületlen bizalmatlansággal és tisztes távolságban sakkbantartotta látogatót.A kisebb ebek meg mellette csaholtak és idınként megkerülték akocsit, meg szagolgatták a kerekeket.- Ugyan mi történt megint? – méltatlankodott Mezei és iparkodottkifelé, de inkább csak botladozott, mert a szobában a villanyt nemakarta felgyújtani.A konyhában már boldogult a fénynél a ruhákkal, meg a cipıvel is.- Ki vagy ember? – kérdezte miközben az ajtó kallantyúját feloldotta.- Én vagyok, gazda – mondta a kis Tormási. - Gond van.77