(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

volt. Ráadásul rengeteg hashajtót kaptak, hogy a bacilusokat lehetılegmég a távolban hagyják maguk mögött. Ettıl viszont sőrőn le kelletttolni a nadrágot. Volt olyan jelenet, mikor a letolt nadrágosrászorulónak fogták a kezét, hogy a teherautó platójáról ki ne essen,ahogy menetközben nyomjelzést hagyott maguk után. Az utánuk jövıkmeg majd az árokba oldalaztak a röhögéstıl és a sofır a könnyeitıl aliglátott, úgy nevetett.Mikor megálltak már zuhogott az esı és egy órahosszáig is álltakfelsorakozva, bırigázva, fáradtan, legyengülve, koszosanreménytelenül. A parancsokat fel sem fogták és mikor visszaszálltak akocsira vacogtak a hidegtıl. A leeresztett ponyva alól melegedı, büdösgız szállt fel közülük. Inkább feltekerték a ponyvát, mert márfulladoztak. „Pálinkát, pálinkát keressetek” szólalt meg valaki közülük.Ez védıitalként volt náluk, de már kimerült a készlet és csak apasztırözött sörbıl állt rendelkezésre, de ettıl már hánytak és ahidegben egyébként sem segíthetett, csak a hasukat nyomta volna, megmár áztatta eleget az agyukat is.Mezei emlékezett rá, hogy egy életre megcsömörödött a sörtıl, demások sem nézték már semmibe, mert mikor az egyik szerencsétlen avegyvédelmi köpenyébe eresztette a hasmenést, mert nem voltbátorsága kiülni a kocsi magasítójára az egész szaros cuccot a sörösládák közé dobták. Egy szót nem szólt már senki és a fásultságnakabban a kritikus állapotában úgy érezték, mintha megerjedtfőrészporral lett volna kitömve a fejük. Hosszabbtávra katartikusakaratgyengeség vett rajtuk erıt és a hallucinációjuk is csak ködös,sötét árnyakkal teli kiismerhetetlen térben kóborolt. Akkor, ott azesıben közölték velük: ’Az úton két, az átrakodásnál meg háromhalálos kimenetelő baleset történt és hazáig még szedjék összemagukat, mert különben sosem fognak leszerelni és ebben a büdöséletben nem látják meg a családjaikat’ mondta az a görény, aki ahadgyakorlatról motorcsónakokat hozott haza a kis családjának, meg ahaverjainak.Mezei elzárta gondolatainak csapongását a múltról és azoszoljra ı is kidobbantott a talpával a főre, fellélegzett és a kocsijuk felévették az irányt.- Még átpakolunk – mondta Szipán - és akkor tényleg sínen leszünk.Pandúr csak legyintett.178