(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

Jövés-menés közben hallott már ezt-azt a jól menı maszekokról,ugyanúgy, mint azokról, akik a bal kettesben kötöttek ki, mert a létezıszocializmus szemét csípték, mint az erıs paprika. A kmk-s, azaz aközveszélyes munkakerülés státuszától is óvakodni kellett, mert az azút is a zárkához, cellához vezethetett. Sokáig azonban nem pitizettezeknél az apró fenyegetettségeknél, mert célja volt és lényegébeneldöntötte, hogy mi akar lenni és ez egyszóval leírható: gazdag.Ez a szó ugyan ellepte, de ez csak egy szó, nem töltötte be a testét. Alelke is üres volt és egy erı már noszogatta, dobolt a vágyain, hogyvégre valahára mondja már azt a nevet, hogy Joli és keljen fel arról alócáról, mert indulni kellene a városba, megkeresni azt a lakást ésmegnyomni ott a csengıt, hátha kinyílik az ajtó és ott fog állni Joli.Nem rég ismerkedtek meg egy családi összejövetelen.Mindketten igen távoli meghívottak voltak, amiben az volt a csoda,hogy az elsı perctıl fogva, ahogy meglátták egymást a rendezvény csakkellékként szolgált a számukra.Az ott lévı emberek is mintha valami megfoghatatlan boldogsággallennének megtöltve, csak nyüzsögtek, mosolyogtak, ettek, ittak,beszélgettek, járkáltak, néha külön tömörültek, idınként együtthahotáztak, miközben ık ketten meg csak egymás szavát lesték éskésıbb már színtiszta zsigeri érzések is kalapáltak a szívük tájékában.Próbálta maga elé idézni a lányt és mindannyiszor a kedves, értelmesarca bukkant fel a lecsukott szemei vetítıvásznára.A lány szemei már szinte vigyáztak rá és a szép ívő szája körül azarcának gesztikulációs mozgása igen vonzóvá tette. Az orrának vonalanemes vonásokkal áldotta meg és haja alól a fülbevalók csillogtak mega fényben. Nyakának ívében a nı csábereje feszült a természetgyönyörő erejével. Kezeinek játéka összhangban voltmondanivalójával, melybıl egyikıjük sem tudott kifogyni. Az egészestés találkozás percekben sőrősödött össze.Fel kell kelnem, fel kell kelnem! - mondogatta önmagában és kinyitottaa szemeit. Felült a lócán kezeivel nyújtózkodott egyet és végigsimítottasőrő, önbeállós haját, mintegy meggyızıdve, hogy már a valóságbanvan.Felállt és a lavórhoz tartott a konyhába. A kannából öntött fel frissvizet és megmosta az arcát, lehőtötte a tarkóját. Így felfrissülveösszeszedte magát, hogy elinduljon a városba. Tekintete mindenre35