(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

Még nem volt két óra, amikor a szélmalomhoz ért, de nem vacillálttovább. Dagadt a melle a magabiztosságtól és néha-néha végigsimította pénzkötegen a tenyerével. Felment a lépcsın, megtette a kanyarokat,de az ismerıs asztalnál még nem ült senki. Egy szinttel továbbment éskinézett az ablakon. Kora délután nem volt nagy mozgás, lányok semvoltak a környéken és gyér volt a forgalom. Végignézett a tájon, szintelegeltette a szemét a határ végtelen bıségében, amit csak a horizontzárt le könyörtelenül. Megfordult és az üres helyiségbıl visszaindulteggyel lentebb szintre. Az asztal továbbra is üres volt, ránézett azórájára, nem volt még két óra. Elment a pulthoz és rendelt gyömbértmagának. Iszogatta és nézegette az órát. Mikor elérte a mutató a kettesta nagy meg a tizenkettest, elindult a kanyarokban és nem akart hinni aszemének, Pálfi Jovan ott ült az asztalnál és az étlapot forgatta.- Á, kollega úr! - foglaljon helyet és rámutatott a székre.- Üdvözlöm! – mondta Merényi és az járt a fejében, hogy ezt az embertegyik oldalról sem sikerül elızni, mintha betöltené az úton a teret.Vajon milyen fából faragták ezeket, és hogy lefékezze a továbbigondolatait, rákérdezett: - Galambos és Budai urak nem jöttek?- Bizony nem leánynevelde vesz bennünket körül, így hát mindenkipróbára teheti magát. Én például most, magával teszem ezt.- Mit? – kérdezte Merényi.- Hogy felmérjem az iskolaérettségét.- Ne vicceljen velem Pálfi úr.- Na, látja, itt a baj.- Milyen baj? – kérdezte Merényi.- Gyengék az idegei, topog mint a versenyló a futam elıtt.- Akkor engedjen futni a pályán, engedje el a futószárat. Majd meglátja,hogy mire leszek képes. - mondta magabiztosan Merényi- Egy jeles van már nálam - nyugtatta Pálfi Jovan.- Ugyan mibıl?- Idáig tudott titkot tartani.- Akkor minden oké? Nem.- Az idegrendszere kissé gyenge, ha az csak szerzett és nem hallucinál,vagy ilyesmi, akkor nincs nagyobb baj még.- Nem mondom, hogy néha nem kapom fel a vizet, de ez mégtermészetes, nem?214