(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

A Feketehalom csendjeTavaszi délután volt, érezni lehetett a természet megújulóerejét, mely magával ragadta az élıvilág vágyait, a teljesség betöltésérevaló törekvést. Az erıt, a küzdelmet fitogtató játék, melyet életnek isnevezünk, elsöprı igyekezettel robogott a törvényszerőségek óvó karjaiközött a harsogó csendben. A delelés némaságát maga mögött hagyva,a térben is hang nélkül hullámzott az élet milliónyi szála aprórezgéseivel. A derült és nyugodt kék ég alatt a tanya objektumabelesimult a zöld környezetébe, melyet már át-átszıtt a virágba borulásszándéka.A síkság, mintha tenyerén tartotta volna a nádtetıs épületeket, melyekmellett a Fekete-halom enyhe ívben emelkedett ki környezetébıl,tetején egy beton háromszögelési ponttal, melynek tövénél földbevertkarón kifızött csavartszarvú kos fej fehérlett a táj szellemeként. Atanya lakóépülete elıtt lombosodtak a terebélyes vastagderekú eperfák,melynek árnyékéban faasztal árválkodott, mellette paddal és néhányülıalkalmatosságnak vágott tuskóval.Pár lépésnyire hagyományos faléces, oszlopos góré állta még a sarat ésmár nem a beletermelt kukorica súlyától, hanem az elmúlt idıkrárakódó tömegétıl kissé megroggyanva iparkodott tartani egyensúlyát.A belsejében halomban álltak a sebtében beledobált régiségek, azagyagedényektıl a rokkáig, laza összevisszaságban. A górétól tisztestávolságra frissen meszelt sertésólak üresen árválkodtak. A veremszerőtyúkól elıtt a felborult vödörbıl kifolyt a mész és a meszelı is a földönhevert.Távolabb a tanya mögött faoszlopokból összetákolt provizórikus színalatt néhány sovány birka hevert, várva a sorsát béketőrıen. Ellentétesoldalon a szomszéd tanya fehérségét összezárta a fő zöldje és a tetımohás szélő síkja, melybıl elszürkült kémények nyújtózkodtak, minthaásítozni készülıdne a ház.A két tanya távolsága túllépte a hang határát, és ha olykor-olykormozgolódás látszott az udvaron olybá hatott, mint a némafilmekforgatási jelenete a szalagról.A távoli falu melletti pusztatemplom tornya tiszta, szép idıbenmeg-megvillant még errıl a távolságról. A déli harangszó meg már aképzelet és a valóság kevert hallucinációjaként hatott.7