(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

- Gyere, igyunk meg egy kávét.Bementek, leültek a konyhába. A kávét még meg sem itták, mikormegállt a tsz. zsigulija az UAZ mellett. Mezei kilépett a küszöbön akutya ugatásra. A kocsit Borz vezette és a kis Tormási szállt ki belıle.- Azt mondták vigyem be az UAZ-t az irodához fınök. – mondta kisTormási- Vigyed. Éppen kávézunk, bejössz? – kérdezte.- Sietni kell, mert ott topognak a Barna elvtársék az irodaajtóba és azerdıbe akarnak menni.- Akkor pihenj, folytasd tovább. - és Mezei bement vissza az asztalhoz,ahol gızölgött az aromás illat.- Elvitték az UAZ-t? – kérdezte Lola.- Mondtam már, hogy vége – mondta kissé ingerülten.Aztán ahogy kortyolgatta a kávét rágyújtott. Lehiggadt éselmosolyodott.- Gyere ide – mondta Lolának és adott neki egy csókot. - Élet! –mondta elnyújtva és jól megszorította, Lola meg átkarolta.- Bízol a jövıben? – kérdezte.- ’Vissza soha ne nézz, mondta a paraszt mikor boronálta ısszel agabonáját.’ Tavaszra minden elrendezıdik. Rendet teszünk magunkkörül is. – mondta Mezei, aztán megsimogatta Lola haját és kiment azudvarra.Elsétált az állatok közé és lélekben már a búcsút kerülgette.Elnézett a táj végetlenjébe, hogy ráérezzen a saját korlátaira, de érezniakarta a lelke határtalan szabadságát is. Átélte már a búcsúzásszívszorító extázisát életében egy párszor, de most átérezte, hogyebben a kérdésben nincsenek kibúvók, ebben nem lehet megedzıdniés hagyni kell megnyílni a könnyek csatornáit. Elsétált az udvar túlsóvégéig felszáradni, miközben Burkus nem tágított mellıle jottányitsem.Aztán bement az épületbe és elıkereste az építkezés papírjait.Engedélyek és tervrajzok között megtalálta a költségvetést.Áttanulmányozta és rászámolta az aktuális inflációkat, rákalkulált, hogytulajdonképpen mekkora összegre lesz szükségük, hogy lakhatásukatmegteremtsék alapfokon, mert akkor az még nem lesz otthon, de mármeg lehet húzódni a falak között. Megkapott egy hétjegyő számot,ezután számba vette az állatokat, takarmánykészleteiket, gazdasági244