(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

Ennek akkora ára lett, hogy már alig találkozott velük és a küzdelemsorán az áldozati asztalhoz szorult a támadások tőzében és védekezéseerıtlennek bizonyult. Sokan szivattyúzták el az erıt. Jobbítani akart,segíteni és akik ismerték, azok közül jó néhányan ki is használták ıt.Lesték, várták, mint a vadonban, itt a társadalmi vadonban is, hol ésmikor lehet kikezdeni a pillanatnyi egyensúlyt. Örökös próbahajtásonvolt, mint a vásári ló a lekötött, befékezett kerekekkel.Addig soha nem is volt baj, míg csak gürcölt, izzadt és beleszakadt, ámha felemelve látták a fejét a fekete szívőek nem nyughattak tovább,rászálltak és károgtak körülötte. Gátéron még hitt a jó sorsban, amikorfelnézett a csillagos égre az Istenháta mögötti ırhelyén. Ki gondoltavolna, hogy már ott elkezdték kísérteni.Naivan, sután és tudatlanul fogadta az ártatlannak vélt kapcsolatokat,holott már a világ végén akadt barát, aki a vérét, az erejét kívánta, ott asemmi közepén.Feltételezte, hogyha kilábal a sőrő liános bozótból, a Duna-Tisza közisíkságon a szabadság szárnyain köröz a háromdimenziós érzelmeivel.Megrészegült a lehetıségtıl és nem vette észre, hogy már vadásznak ráés csak a „cinkefészek” lakói mentették meg, hogy elcsalják a sütılapátközelébıl. Mezei még ott ült továbbra is a tuskón, mellette Burkus.Tudta, hogy be kellene menni a hajlékába, ahol szerettei várják, de méga fejét szellıztette a lekozmált terhektıl. Szeretett elvonatkoztatni, soksokkódot kellett volna megfejteni, hogy valaki ezek között eligazodjon.Lassan, lassan fejébıl elszálltak a nyomasztó gızök.Jó nagy levegıt vett, kezeit az égbolt felé tárta és felemelkedett atuskóról, érezve az izommunkát a combjaiban. Be kell már végremennem a tanyába – gondolta és elindult a bejárati ajtó felé. Burkusmár nem volt mellette, elindult a többiekkel a saját kis ırjáratukra, mega kis pletykás találkozóikra a szomszéd kutyáival. Lola asszony mégpakolászott.- Az udvaron te mindig megnyugszol – mondta. - Már sokkal jobbannézel ki.Udvarolt a férjének és lebbentett egyet a haján csak úgy enyhén,csábítólag.Éjszaka felébredt egyszer és kiment a konyhába inni. Aztánleült az ágy szélére, hallgatta Lola halk lélegzetét, Citromkának megcsak a helyét tudta, hangtalanul és mélyen aludt a kisgyerek. Mezei is76