(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

Közben a raktár elıtti lépcsınél Kérész káromkodott és odavezényeltmár lassan egy szakaszt, hogy az óriási ládával kezdjenek valamit.Az ajtó egyik szárnyán nem fért be a doboz.- Nyissák ki a másik szárnyat is! – mondta Kérész.- Anyádat ugráltasd te majom! – szólt vissza az egyik tizedes.- Mit mondott katona? – pattogott Kérész. - A ládával foglalkozzon nevelem!A tizedes társai meg úgy akarták fölényüket bizonyítani, hogyelengedték az élére állított dobozt a lépcsın és az mint, ahogy egykocka szokott élérıl-élére, sarkáról-lapjára gurult lefelé, aztán akorlátnak csapódva megállt, majd huppant még egy nagyot és nemmozdult tovább.- A szentségit! – mondta Kérész.- Maga siettetett – mondta a tizedes.- Szó nélkül emeljék fel a ládát és vigyék a raktárba, mert futkosó lesz avége! Tudják mi van ebben a dobozban? – kérdezte.- Mi a fene van benne? – kérdezte a tizedes.- Lenin-szobor – mondta Kérész.- A mindenit, na gyerünk fiuk – mondta a tizedes és se perc alattbevitték a ládát a falak közé.Idıközben Mezei, Pandúr és Szipán elszámoltak akészleteikkel és rendbe tetették a papírjaikat.- Fogjon rendesen az a pecsét. – mondta Pandúr az írnoknakAztán miest a katonakönyv a zsebben volt, gyors léptekkel a kapu felévették az irányt.- Paranccsal meggyünk az állomásra – mondta Szipán az ügyeletesnekés a kapuır szalutált az eltávozásukhoz.Idıben érkeztek a jegypénztárhoz még nem volt tolongás. Ez volt acéljuk. Váratlanul indultak haza egyikük sem értesített senkit, de nem isbírtak volna a seggükön maradni, csak azért, hogy lessék másoknyomorát. Nekik már volt tapasztalatuk, a kopaszokat meg úgyszívatták, ahogy azok hagyták magukat.Egyikıjük sem kívánt semmit, amiért bementek volna a restibe.Csendesen várták vonataikat, aztán felléptek a lépcsıre és elindult aszerelvény velük haza különbözı irányba.181