(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

- Most segíts meg Mária, Jóságos Szőzanya.A templom ajtó felé nézett és mivel azt zárva látta, visszafordult aszobor felé.- Üdvözít az Isten engem - mormolta lelke rezdüléseit. - Mint a szarvasér vizéhez lelkem hozzád égi lény. Kérve kérlek, óvj meg engem, nehagyj el, ne hagyj el, most ne hagyj el és vigyáz reám. Mondatainakszórt tükrözıdéseit a környezet nyugalma lecsillapította és ígylecsendesedve elmondta az Úr imáját halkan, magába szakadva,miközben gondolatait az árnyak rángatták. Próbálták hitét zsákjaikbatömni a csendben, miközben már neszek jelezték, vagy csak fuvallatok,ahogy legyengülve csak távolodtak, távolodtak a messzeségbe.Merényi Béla a Mária szobor elıtt magába szállva olyan erıket érzettmaga körül, hogy a kıbıl is vizet csavarhattak volna. A homlokánveríték cseppek csillantak meg, amiket úgy érezte nem szabad letörölniés a hálaadó táblák feliratait szemlélte már.El is határozta, hogy felkeres egy vésnököt, hogy nyomatékot adjon amai nap emlékének, mikor is magára hagyatottságának szekerétkimozdította az Isteni erı. Kiment a térre és elindult a kocsija felé.Minden változatlan volt, de a lelke sugallta a erıt, amit már átvett azönbizalma, akarata izmosodott és gondolatai újrarendezıdtek. Azontőnıdött, hogy merre tovább. Magányos volt, önmagában kellettdöntenie, már csak azért sem esett nehezére könyveket lapozni.Olvasott regényeket, cikkeket is, de fıként a vallási filozófiákhiedelmek olvasása kötötték le a figyelmét és úgy vette észre, hogy ezenközben önfegyelme jelentısen edzıdött.Persze nem sok ideje maradt a lapozgatásra, de mivel az átlagszenvedélyek nem tudták leigázni, bőntudat nélkül vette kézbe akönyveket, noha a munkája jellege erre nem sok esélyt adott. Könnyenrásütötték az emberre, hogy lustaságból vallatja a betőket.Persze, hogy a mindennapok taposómalma mellett néha már leragadtaka szemei a fáradságtól és nehéz volt visszaemlékezni, hogy az álom,vagy valóság határán állt-e a megragadott mondanivaló.Igyekezett feltöltıdni, hogy legyen muníciója a talponmaradáshoz és hogy meg tudja szőntetni, késıbb meg elkerülni akiszolgáltatottság szakadékait. Önbizalmát naponta fényezni kellett, ésha a látszat néha csalt is a rozsdát idırıl-idıre igyekezett kicsiszolni44