(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

minek koptassam a cipımet.”, mondta és mozdulatlanul feküdt az árokalján a főben egészen éjszakáig. A kutyánk megérezte, kiment hozzá ésmajdnem lebuktatta. Az ékszereket nem dugdossák sokan annyira,mint akkor mi a férjeinket. Unalmában ezerszer leírta a kedvencnótáját, mert egy jó darabig meg sem szólalhatott. „Van egy ház a Tiszaparton, ott becézett szelíd hangon, dalolt Anyám régen. Nincsen rajtacifra torony, egyszerő kis szerény otthon, mégis legszebb nékem”.Kicsit elhalkult a család, Dédmama szólalt meg újra:- Kísérjetek ki az állomásra. Ugye te is kijössz velem? – kérdezte a kisCinkét és a szemüvege alá rejtette a mosolyt az arcáról.Vacsora után Mezeiék is elindultak haza a messzi tanyára és ahátsó ülést alvásra rendezték be a gyerekeknek a három órás útra.Elrázódtak, elnyomta ıket a motor zaja, Lola is elaludt. Mezei mégnem száradt fel a tiszanánai levegı frissítı párájától. Megszerette ezt atájat és megszerette az ott élıket egyaránt. Tisztelte az öregeit éselgondolkozott azon, hogy nyomába léphet-e az ı generációja az elıttejárókénak. A kipróbált, tapasztalt, becsületben megöregedett családjátés környezetét szeretı emberek, akiknek munkabírása legendákigemelkedett, úgy érezte korosztályát lepipálja. Ha az érem másik oldalátnézte, akkor meg azt mondta volna, hogy ık még nem nıttek feligazán. A „tedd ki, had hőljön” megpróbáltatások nem edzették megsem a testüket, sem a lelküket, viszont valami belül rágta a gerincüketés mint a rozsda beléjük kapaszkodott egy romboló erı.Gız Béla bácsival nagy körvadászatokra járt. Béla bácsi nem a kihívó,hanem egyszerőségével is elegáns ruhákban, gáláns modorával anyugalmat sugallta. Kissé túlozva, de a hibákat is magabiztosan követteel és elfogadta a következményeket; nem a kifogást kereste és nem akibúvókat, nem másokat okolt és nem szült békétlenséget.Halk szavára odafigyeltek, de ha nem találta fején a szöget nem jajdúltfel, hanem tudomásul vette. A zsákmányosztásnál nem tolongott, akompetenciát etikai mércével emelte ki és nagyrészt otthonszétosztotta, élmény volt vele a határt járni.A nadrágot, amit Mezei hordott Zoli bácsi varrta. Zoli bácsifilmhısnek képzelte magát, egész forgatókönyveket mesélt el próbaközben. A hódításai kalandosak és figyelemreméltóak voltak, aszemrevaló asszonyok között, akik epekedtek utána és gyötrıdéseinekátkos pillanatait az okozta, hogy igazából nem tudott választani. A165