(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

fuldokolni kezdett. Mezei nyúlt a hóna alá és eltérítette az útból. Kisséarrébb húzta és megállt vele. Magához kell, hogy térjen, gondolta.Ekkor Amanda kiáltott fel a góré mellıl:- Meg van, meg van! Itt van a kutyaólnál.És valóban, Citromka a régiségek mögött a megrakott góré mellett akutyaólnál, a forgókarikával bíbelıdött.Mezei megnyugodva nézte, ahogy az anyja kezébe veszi a gyereket és ahomlokát a kis testéhez érinti, miközben csak öleli, öleli, aztánagyonpuszilgatja minden részét, ahol csak éri.- Na, gyerünk asszonyok! – mondta a sok nınek, igyunk valamit. Joli akávékat készítette, Amanda meg az üdítıket bontogatta. Marcsi mamameg mederbe terelte a dolgokat, aztán pihenıt meg technikai szünetettartottak.- Jó lenne, ha minket hazavinnél – szólt Lola Mezeinek.- Egy kicsit pihenjetek odabent – mondta Mezei és Jolihoz fordult,hogy mitévık legyenek.Új felállást kell készíteni. Aztán megegyeztek abba, hogy a szünetetelhúzzák egy kissé. Marcsi mama azonban kezdett mozgolódni. Ahetykeségét csak a kíváncsiságának és fösvénységének elegye gyızte le,mikor is összegezni kezdte az addigi teljesítményüket. A brigád addigevett, ivott, kávézott és cigarettára gyújtott. A mandulaszemő egycigarettát szívott Kun Ferivel, közben üdítıket szopogattak, néztékegymást, de egy szót sem szóltak. Náluk megállt az idı, aztánelindultak az épület mögötti fák felé. Az egyik kutya közbenfelvakkantott és lustán a kapu felé szedte a lábait. Merényi kocsijánakhangját ismerte meg a jó fülő házırzı.Öten szálltak ki a kocsiból.- Hoztam egy kis segítséget. Remélem, nem szidtatok nagyon?- Azt sem tudjuk, hogy ki a csoda maga, – szólt oda Marcsi mama - úgyitt hagyott maga minket, mint eb a kutyagumit.- Nem érti ezt maga nyanya.- Nyanya ám a nénikéje. Maga vagy sóher, vagy rossz szervezı. Acsaládját dolgoztatja itt, meg pótkocsival nem lehet idejönni. - utaltLoláékra - Ezek a madarak letarolnak mindent, most szerencsénk volt,kérdezze meg azt az asszonyt odabent, hogy mit élt át – mutatott atanya felé. – Na, jól van, folytassuk! Még szép, hogy hozott fogókat - ésintett a brigádjának, hogy lepjék meg az állásaikat.152