(Microsoft Word - MJ_KR_v02_A5_form\341tum.doc) 10224 ... - MEK

haladt kifelé a fıvárosból. Hazafelé még az értékesítés körül forgott afeje. Mekkora szerencséje volt, hogy az aznapi árak számárarealisztikusnak tőntek.„- Ha gondolja visszajöhet egy hét múlva is – mondta az alkalmazott -Lehet, hogy emelkedik az árfolyam, de elıfordulhat, hogy csökken.Magáé a döntés uram. - és felnézett Mezeire.- Elfogadom az ajánlatot, a mai napi árfolyamra – mondta Mezei ésmegtörtént az üzlet.„A buszon ráért elgondolkozni azon, hogy lehetett volnakereskedı is. Aztán elmosolyodott magában, hogy ez egy marhaság. Azapját a kereskedés miatt csukták le, hogy azóta mennyire változtak azidık, lehet persze vitatni, de a lelki sérülések nehezen, egyeseknekegyáltalán nem gyógyulnak, csak megpróbál együtt élni velük az ember.Talán felnıtté váltam volna, vagy már öregszem is? - tette fel magábana kérdést.Ezekrıl a lelki sérülésekrıl, meg gyógyulásokról, meg az ezekkel valóegyüttélésrıl jó lesz megfeledkezni, mert még lebénítja a jövıt ésgyorsan váltott, mikor eszébe jutott egy erdı eladása.Mindig év végére derült ki a Vörös Csillagban, hogy hány millió kellenemég a tisztes nyereség eléréséhez, egyben a veszteség elkerüléséhez.Egyensúlyoztak, mint artista a kötélen. Egy ilyen év végén adott el egyerdıt néhány közremőködıvel lábon, szilveszter elıtti napon. A Tibibácsi megkönnyebbült ilyenkor, ık meg már mulattak az erdészekkel,akikhez hozzácsapódtak az orvosok és az ápolónık a dióhéjban.Kiengedték a gızt rendesen, a vendéglıben felmelegedett a parkettszilveszterre. Ilyen apró kikapcsolódások tartoztak az élményei közé.Ez számított pihenésnek, itt oldódtak az idegpályák feszültségei, mertvolt úgy, hogy a fejét is alig tette le, már is kezdıdött a nyomulásvalamilyen szükséghelyzet miatt, mint mikor a szénakazal is kigyulladt.Mezei fészkelıdött egy kissé az ülésben, nekidılt az ablakkeretének és levette a tájról a szemét. Az embereket nézte a buszon ésigyekezett elfelejteni a Vörös Csillagot. Inkább Loláékra gondolt, hogymilyen öröm lesz otthon és mekkora lázban fogják tervezni az újéletüket.Éjfél volt mire lefeküdtek.Milyen szép dolog is az álmodozás, gondolta Mezei és tudta, hogy ıkaz este már nem csak az álmaikról beszéltek, hanem nekik már haladni248