Sz&P3/Az erőszak játszótere
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Bevezetés az esettanulmányokhoz<br />
tettünk. 4 Ettől függetlenül viszont, az esettanulmányokban nem jelöltük, hogy melyik<br />
iskoláról van szó, és a valódi neveket is megváltoztattuk.<br />
Világos tehát, hogy a módszertani választás – a döntés a kvalitatív kutatás és az<br />
esettanulmány műfaja mellett – egyben egy megközelítésbeli állásfoglalást is tükröz,<br />
amely a kutatói pozíció és a kutatás „tárgyának” viszonyára vonatkozik.<br />
Ha a színházi nevelési programban a társadalmi jelentések dramatikus megformálását<br />
és újrafogalmazását fedezzük fel, akkor felmerül, hogy mit csinál ehhez<br />
képest a társadalmi jelentések tudományos reprezentációja. Nyilván nem pusztán<br />
kikutat, leír, megfejt, megragad társadalmi összefüggéseket. Sokkal inkább arról<br />
van szó, hogy a maga módszertani, interpretatív, reprezentációs hagyománya szerint<br />
hozza létre ezeket. De hogyan viszonyul egymáshoz a társadalmi jelentések<br />
dramatikus és tudományos megjelenítése? Mi teremti meg az egyik, illetve mi a<br />
másik hitelességét saját közönségük számára? Hogyan közelíthető egymáshoz a<br />
társadalmi jelenségek tudományos és dramatikus interpretációja? Kicsit konkrétabban<br />
fogalmazva: miképp hidalható át az a szakadék, amely a tudományos kutatást<br />
és absztrakciót a pedagógiai munkától elválasztja? Hogyan valósítható meg,<br />
hogy a gyakorlati tevékenység ne csak a társadalomtudományos kutatás tárgya és<br />
terepe, jó esetben felhasználója, hanem partnere, sőt akár gondolkodási modellje<br />
is legyen?<br />
Amikor az <strong>erőszak</strong>ról szóló színházi nevelési performansz a színpadi szerepeken<br />
és jeleneteken keresztül bemutatja a bántalmazáshoz kapcsolódó jelentéseket,<br />
folyamatosan létrehozza az e jelentésekre való rákérdezés, a reflexivitás, a<br />
kritika és a kimozdítás potenciálját. Ez viszont azt jelenti, hogy a színházi nevelési<br />
performansz nem egyszerűen terepe vagy tárgya, hanem mintája is magának a<br />
kutatásnak. Hiszen a TIE színpadán lényegében ugyanaz történik, mint a társadalomtudományos<br />
szövegben. Vagyis alapvető társadalmi jelentések interpretálása,<br />
reflektálttá tétele, kritikai kimozdítása zajlik. Tehát a performansz létrehozói és a<br />
kutatók partnerekké válhatnak abban, hogy ezeken a jelentéseken a maguk eszközkészletével<br />
közösen dolgozzanak.<br />
Ez a kutatási szemlélet ahhoz a hagyományhoz csatlakozik, amely elsődlegesen<br />
a művészetterápiás, az akcióművészeti és művészetpedagógiai területeken összekapcsolja<br />
egymással a művészetet, a pedagógiát és a kutatást. <strong>Az</strong> elmúlt években<br />
több ilyen irányzat is kidolgozta a maga szemléleti és módszertani keretét. Ilyen<br />
az úgynevezett részvételi művészethez (Participatory Art – PA) kapcsolódó részvételi<br />
akciókutatás (Participatory Action Reserch – PAR) 5 vagy az A/r/tography<br />
néven ismertté vált terület, ahol az a/r/t feloldása az artist/researcher/teacher (mű-<br />
4. <strong>Az</strong> interjúkban szereplő élőbeszéd formát csak abban az esetben változtattuk meg, ahol ez a pedagógus<br />
kifejezett kérése volt.<br />
5. Vö. pl. Kindon – Pain – Kesby 2007.<br />
13<br />
Paper-03.indb 13 2009. 05. 26. 4:39:00
Change language