Sz&P3/Az erőszak játszótere

Akit „viccből vernek”, és akit „tényleg vernek”
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
Mert az ilyen erősebb, például Tóth Feri típusú fiúknak jól esik, ha a kisebbeket veri.
A Tóth folyton csúfolta azért a Pávait, hogy »kapafog«, mert olyan előre álló,
olyan nyúlfogai voltak. És most egyszerre mentek el. A Pávai a katolikusba, azért
mert csúfolták. A Tóth meg azért ment el, mert én megvertem.
Ja, mert a Győzi megverte.
Hát mi elsőbe 29-en kezdtünk, most meg 23-an vagyunk.
De a Tóthot nem lehetett sajnálni, ő mindenkit megvert. Csak annyit mondtál,
légy szíves, menj arrébb, mert ki szeretnék menni, és akkor megvert. És félt tőle
mindenki, mert magas volt, és a kisebbeket, a kisebb osztályokból is megverte.
És a Tóth Feri úgy verekedett, hogy lefogta mindenedet. De igazából
gusztustalan volt, amikor lefogott, mert egyfolytában köpködte a kezét. És olyan
büdös volt, mint a szar.
De amikor egy nagyobb jön, vagy a Gergő… akkor erősebb volt nála, és behúzott
neki.
Ki?
Hát te! Akkor viszont ott maradt a földön. Te, a Tóthnak! Nem emlékszel? Fogta
a hasát és sírt…
Tényleg napköziben, amikor egyszer mentünk kajálni, és akkor már elkezdte
szidni az anyámat, meg minden, és ezért megütöttem, és ezért az Ildi néni azt
mondta, hogy menjünk vissza a terembe. És szar volt, hogy visszaküld, mert
ott voltak a többiek, és mindenki mondta, hogy én ezt nem hagynám. És akkor
megfogtam a hajánál, és térddel gyomorba rúgtam, és aztán elszaladt haza.
Szerintem nem lennének ilyen nagy verekedések, ha nem lennének ilyen
felbujtók, akik folyamatosan azt mondják, hogy én ezt nem hagynám.
De az is nagyon rossz, hogy órán, például amikor valaki elkezdi olvasni a Toldi
harmadik versszakát, és radírral, meg nyálas papírzsebkendővel dobálják. Hogy
beveszik a szájukba a radírt, és rád dobálják, és undorító, hogy érzed magadon,
hogy tiszta nyálas vagy.
(…)
De végül is, nem nagyon van, hogy valakit nem szivatnak.
Én sokszor vagyok úgy. Azt mondják, kínai, mert ilyen vékonyak a szemeim.
Rám mindig azt mondják, hogy dagadt, zsírgombóc. De már megszoktam.
Végül is mindenkit szivatnak, csak valakit jobban.
Mindenkit. Csak azokat nem, akik úgymond a főszivatók.
De azokat is, de azokból óriási verekedések lesznek.
Hú! Akkor dőlnek a padok. Egész padsorok dőlnek!
Padsorok, így, mint a dominó, így esnek el.
Az öcsivel egyszer megcsináltuk. Először ő sírt, aztán én. Mert tökön ütött, mint
az atom.
De azért igazából ilyen nagyobb verekedések, már majdnem bandaháborúhoz
hasonló verekedések nem nagyon szoktak lenni.
33
Paper-03.indb 33 2009. 05. 26. 4:39:01