Sz&P3/Az erőszak játszótere

Színház és Pedagógia ◆ 3
A tisztelet tehát nem automatikus: csak azért, mert tanár valaki, még nem jár
neki. Ugyanakkor a tekintély létrehozható a helyzetek adekvát és hiteles kezelésén
keresztül, amelynek a határozott fellépés éppúgy része, mint a kölcsönös tisztelet.
Ugyanakkor ezek az alsós szerződés tapasztalataira támaszkodó igények már az
iskolán belül is alapvető nehézségek elé állítják az osztály tanulóit:
–
–
–
–
–
–
–
–
–
–
Az jön le a tanároknak, hogy mi mennyire rendetlenek vagyunk, és mi tisztára
szétesünk.
Pedig pont az a lényeg, hogyha a tanár olyan, hogyha lekezelés van, akkor
összeállunk, és akkor összetartunk, és harcolunk.
Az a legrosszabb, ha úgy érezzük, hogy lekezelnek bennünket.
Én azt se értem, hogy miért nem tudja kimondani a nevünket…
Szóval pont ez az, hogy itt is van néhány tanár, aki úgy gondolja, hogy mi csak a
hülye gyerekek vagyunk, akik megcsinálják, amit a tanár mond.
De Olga néni ő tényleg nem ilyen. Ő határozott, és nem kezel le minket.
Ő egyenlő felekként kezel minket. Mindenkit.
De mondjuk, azért a tanároknak is igaza van, mert az idősebbnek azért a
tiszteletet meg kéne adni. Viszont mi olyanok vagyunk, hogy nem nagyon.
Amikor olyan kedvünk van.
Végül is tényleg igaza van, mert nekünk tényleg nincs jogunk ahhoz, hogy
visszabeszéljünk. Mert hát kik vagyunk mi. Még kisgyerekek vagyunk, ő felnőtt.
Azért igaza van részben, de nem kéne lekezelnie.
Mintha a gyerekek folyamatosan a „szerződéses” relációt keresnék még a sokkal
inkább hierarchikus pedagógiai viszonyokban is, és emiatt szüntelenül olyan
konfrontációra kényszerülnének, amelyben iskolai jelenlétük alapvető elveit érzik
megkérdőjeleződni, sérülni. A fiktív tanárnő említett hátat fordítása a színházi
jelenetben tehát nemcsak azt veti fel, hogy lehet-e a tanár személyére számítani
a veszélyes szituációkban, hanem úgy tűnik, egy másik érzékeny pontot is érint.
Mégpedig, hogy egyáltalán létezik-e olyan tér, amelyben ezek a gyerekek otthon lehetnek,
és mozogni képesek. A probléma, amelyet a foglalkozás a „hátat fordító
tanárnő” jelenetén keresztül előhozott, tehát a következő: ennek az osztálynak úgy
kell fenntartania az alsó tagozatban elsajátított jelentéseket, hogy ehhez a kulcsszerepet
játszó pedagógus személye immár nincs feltétlenül jelen. Azt kell megtanulniuk,
hogy miként ismerjenek föl és hozzanak létre a korábbi értékeken alapuló,
biztonságos teret, most már egyedül, az ezt fel nem kínáló pedagógiai kontextusokban
is. A fiktív tanárnő kivonulása a bántalmazó helyzetből éppen ezt a nagyon
aktuális tapasztalatukat elevenítette fel, játszotta le.
74
Paper-03.indb 74 2009. 05. 26. 4:39:03