Sz&P3/Az erőszak játszótere

„De mi tényleg meg tudjuk oldani”
„Tehát főleg a tanárszerepről beszélgettünk (…) Én arról beszéltem nekik, hogy
nem szabad, hogy ez legyen a természetes, hogy ez legyen a természetes tanári
szerep (…) Mert én tudom, hogy nekik a tanár az, akire számítaniuk kell. Az
életük 80%-át az iskolában töltik, és mindenképpen a pedagógussal kéne legyenek
egy olyan lelki kapcsolatban – de sajnos nincsenek –, hogy a gondjaikat és
problémáikat megbeszéljék. Tehát a mai világban, amikor olyanok a családok,
amilyenek… A szülő azt mondja, és teljesen joggal mondja ezt, hogy ami az
iskolára tartozik, azt oldja meg az iskola (…) Tehát ilyen patrónus szerepben
kéne fellépjen a pedagógus a problémás gyerekeknél, de a gyerekek nem keresik
a tanárt. Tehát régen, ilyet regényekben lehet olvasni, hogy tanár és diák között
kialakulhat egy olyan baráti patrónus szerep, ami jó lenne, ha a mai világban
meglenne, mert nagyon sokat tud segíteni a pedagógus. És nem azzal, hogy beárulja
a szülőnek. Nem arról van szó. Hanem bizonyos kapcsolatokkal, nevelési
tanácsadó, pszichológus, fejlesztő pedagógus, akár rendőrség a pedagógus bír.
Tehát lásd drogprobléma, lásd családon belüli erőszak… De én úgy veszem észre,
hogy a pedagógus felteszi a kezét, és nem hajlandó ezekről tudomást venni,
mert azt mondja, hogy nem az én gyerekem, és én nem dolgozom iskolán kívül.
És ez szomorú szerintem. Nagyon szomorú, sok mindentől meg tudnánk őket
védeni. Vagy legalábbis tanácsot tudnánk adni, ha olyan lenne a kapcsolat.”
Ez a pedagógusi hozzáállás megjelenik a hétköznapok konkrét helyzeteiben is,
és úgy tűnik, hogy nem csak ehhez pedagógushoz kötődik. A gyerekek az interjúban
felidézik saját életük „tanárnős jeleneit”, amelyekben viszont számíthattak a
pedagógus segítségére:
–
–
–
–
–
–
Az itteniek, azok beavatkoznának. Nem az, hogy beavatkozni, csak hogy segíteni.
Volt egy ilyen, hogy az egyik srácot elkapták a Lövölde téren. Péter bácsi pont
arra ment és hazakísérte. Tehát leállította. Két nagydarab gyerek ráugrott a
másikra. Falhoz vágták meg minden. Ebből az iskolából. Utána Péter bácsi
meglátta, leállította őket és utána hazakísérte egy darabig a srácot.
Szóval így megvédenek minket.
Volt velem is olyan, hogy Péter bácsi meglátta, tehát hogy cigányok ott
megállítanak, és a mobilomat kérik, és pont jókor ért oda, és akkor minden
rendbe volt. Ne kísérjelek el? És utána… pont jókor érkezett oda. Tehát
szerencsém volt.
Akkor nektek idegen volt a tanárnős szituáció?
Igen. Először nem is értettem.
Én sem értettem, hogy miért megy el.
61
Paper-03.indb 61 2009. 05. 26. 4:39:02