Sz&P3/Az erőszak játszótere

Színház és Pedagógia ◆ 3
vész, kutató, tanár) egymással összekapcsolódó hármasa. 6 És ilyen az úgynevezett
„művészeteken alapuló kutatási gyakorlat”, az Arts-Based Research Practice (ABR)
is. 7 Ennek egyik irányzata a dráma és a performansz, illetve az ezeken alapuló
pedagógiai és politikai tevékenységek kutatása – a „performance ethnograpy” 8 .
A legfontosabb állítása ennek a területnek, hogy (performatív) művészet, politika,
pedagógia, kutatás nem külön szinten vannak, nem különböző minőségű tevékenységek.
Ezek ugyanannak a folyamatnak a részei, amely folyamat során a
társadalmi összefüggések megjelenítése, reflektálása zajlik, illetve a kísérlet ezek
veszélyes tartalmainak kimozdítására. 9
A kötetben olvasható esettanulmányok e társadalomkutatási hagyományt kívánják
követni. Nem eredményei, hanem részei, aktuális állomásai annak a drámás
pedagógiai munkának, amely az erőszak jelenségének reflektálásán és kimozdításán
dolgozik. A kutatás módszertana végig úgy épült fel, hogy próbált a leginkább
részévé válni a drámapedagógiai folyamatnak, alakulni annak változásaival,
és próbálta aktuális eredményeit a lehető leghatékonyabban becsatornázni abba.
Minden esettanulmány három forráson alapul:
◆
a foglalkozáson való résztvevő megfigyelés
a foglalkozást követő egy hétben a résztvevő gyerekekkel készített csoportinterjú
a foglalkozáson jelenlévő pedagógussal készített, félig strukturált interjú
10
◆
11
◆
Vagyis minden osztály esetében három szöveg állt a rendelkezésemre:
◆
◆
◆
a foglakozás „jegyzőkönyve”
a csoportos interjú átirata
a pedagógussal készített interjú átirata
6. Vö. pl. Irwin–de Cosson 2004.
7. Vö. pl. Leavy 2009.
8. Vö. pl. Norris 2000; Denzin 2003, 2006; Donmoyer–Yennie Donmoyer 1995; Madison 2005.
9. „Ez a megközelítés megnyitja a lehetőséget a gyakran merevnek, mozdíthatatlannak, kötöttnek tűnő
társadalmi jelentésekkel és összefüggésekkel való »dramatikus« munkára. Ha azokra a társadalmi szakadékokra
gondolunk, amelyek mozdíthatatlannak tűnő jelentések és összefüggések mentén képesek
elszigetelni egymástól társadalmi szereplőket, csoportokat, akkor érthetővé válik, hogy a »performatívprojekt«
miben kap döntő jelentőséget. Az is világos kell, hogy legyen, hogy ebben a projektben a
performatív gyakorlat, elmélet, politika és pedagógia egymással összeérnek.” (Horváth 2009:74).
10. A 3. esettanulmány esetében a gyerekekkel a pedagógus kérésére nem készült csoportinterjú.
11. Az 1. esettanulmány esetében nemcsak az osztályfőnökkel, hanem az iskola drámatanárával is készült
interjú.
14
Paper-03.indb 14 2009. 05. 26. 4:39:00