Sz&P3/Az erőszak játszótere

„Amikor a félelmével játszol”
ban velük működtettek. Tehát az a jelenség, amelyet a diktatórikusnak mondott
pedagógiai rezsim látensen magában hordozott, de a maga eszközeivel vissza is
szorított, most felerősödik és explicitté válik. Sőt igazából úgy tűnik, mintha csak
most jönne létre: például az említett, erdei iskolai kirándulás során.
„Tehát például az a kisfiú, aki olyan dolgot kapott ott az erdei iskolában, hogy
alig tudott megnyugodni annyira szétszadizták. Hazajöttünk, az anyukájával
beszéltem, és abszolút támadó volt, hogy miért volt abban a szobában, és tehát
hogy ő tudja, az alsós tanító néni egérkének hívta, de hogy ő csak kedvességből,
aranyosságából, és én pontosan tudom, hogy nem azért (…) És a szülők
azt mondják, hogy a tanárok milyen nagy izék, hogy nem tudnak mit kezdeni
velük. Bezzeg az alsós tanító néni. Ami tény és való. Csak ők azt nem látják át,
hogy milyen áron volt ott rend és fegyelem.”
Ezzel szemben és ennek utólagos kezelésére kerül elő a jelenlegi pedagógiai
program, a partnerség: „Én azt szeretném tényleg megvalósítani, néha szerintem
röhögnek már rajtam a gyerekek is, hogy ilyen nagy, boldog, szerető család legyünk.
Csak ez így elképesztően nehéz”. E partnerséghez vezető pedagógiai eszközként a
tanárnő a „beszélgetést” nevezi meg. Ennek a kudarcát egyúttal be is jelenti:
„Én nagyon sokat próbálok velük beszélgetni. Tehát nekem nem megy ez a terror.
És egyelőre azt kell, hogy mondjam, hogy nem annyira bírok velük (…) De
próbálok velük beszélgetni, meg süteményt sütök nekik, meg ilyen marhaságok.
És ez majd beérik, vagy nem.
(…)
Ebben az egymás szivatása dologban se tudok sokat csinálni. De én leülök akkor
megbeszélni. Tehát többé kevésbé akkor mindenki kibeszéli magából. Nem
tudom (…) Ezzel a gyerekkel [Márió], ha leülök, nagyon keveset tudok elérni.
Tehát nagyon jól el tudunk beszélgetni, és néha még azt is belátja, hogy igazam
van abban, amiről beszélek. De minden egyes mondata úgy kezdődik, hogy:
»De…«. És megpróbálja megmagyarázni, és effektíve nem túl sok hatása van.
Tehát már mondtam neki, hogy nincs ezzel gond, hogy ő ilyen vezető személyiség,
tehát lehetne a segítségemre is akár. És hogy benne van ez az egész, és hogy
jó fele vigye őket. Ez tart tíz percig, tizenöt. És nem mondhatom, hogy ő nem
próbál változni. Csak rengeteg sok energiám volt ebben a dologban, és ahhoz
képest nem sok minden történt. (…) És a szülőkkel nem tudok együttműködni,
mert azt mondták, hogy ők nem tudnak mit csinálni a gyerekkel, biztos, hogy
elrontották. Vagy azt tanácsolják, hogy kérjek segítséget az alsós tanítónénitől,
hogyan csináljam, mert tőle fél a gyerek. De tőlem ne féljen a gyerek!
(…)
25
Paper-03.indb 25 2009. 05. 26. 4:39:01