Sz&P3/Az erőszak játszótere

Akit „viccből vernek”, és akit „tényleg vernek”
namikát és a benne működő szerepeket valószínűleg nem. Magyarázata így hangzik:
„Hát a környezet. A világ, a külvilág hatása, a média, a tévébe ott a sok, mindenfajta,
idióta tévéműsor. Egész biztos vagyok benne, hogy ezek befolyásolják
őket. Hát azért 10-15 évvel ezelőtt nem volt ilyen, hogy ha nekem konfliktusom
volt a másikkal, akkor odamentem hozzá és belerúgtam, megvertem, mert úgy
éreztem, hogy nekem kell igazságot szolgáltatnom. Most más se folyik a tévéből,
mint az, hogyha nem tetszik valami, akkor odamegyek, aztán megverem. És
persze semmi következménye nincsen. Akkor innentől kezdve mit lehet csinálni?”
Rácsatlakozva a „mit lehet csinálni” kérdésre, lássuk most, hogy miként zajlik
a bántalmazó viselkedésformák, és a konkrét esetek pedagógiai kezelése a hétköznapokban.
„Most, pont tegnap hallottam egy olyan történetet, hogy állítólag az egyik megfenyegette
a másikat, hogyha nem adod ide a bérletedet, akkor mit csinálok
veled. És akkor, ilyenkor szoktam, hogy egyáltalán miért vezetett el idáig ez a
konfliktus. Ez most tegnap konkrétan az osztályfőnöki órán volt. Vagy egy matekórát
átcseréltünk, mert ez elég nagy probléma volt. Tehát ezt így az osztály
előtt. Mert jó az, én szeretem azt, ha a másik tanul az egyiknek a hibájából. És
akkor meg szoktam kérdezni, hogy hogy történt ez. Egyik oldalról, másik oldalról.
Mi igaz belőle, mert hogy ezt hallottam? Miért történhetett ez így? És azért
elmondogatják. És akkor mindig oda lyukadunk ki, hogy ezt nem így kéne.
Nem kell mindig mindenkit szeretni, de nem kell a másikat bántani. Végül is
ide lyukadunk ki mindig. (…) Vagy most, tehát egy olyan helyzetben, ami most
volt az osztályban, hogy verekedtek a gyerekek egymással…, és ilyenkor, amikor
nem vagyok ott, vagy nem látom, hogy mi történik…, ilyenkor nagyon nehéz
kideríteni, hogy igazából mi történt. És úgy igazságot tenni. Mert az egyik
ezt mondja, a másik azt mondja. Az egyik szülő ezt védi nyilván, a másik szülő
a másik gyereket védi. És ilyenkor nagyon nehéz lépni. Én ilyenkor igyekszem
azért meghallgatni mind a két félt, igyekszem meghallgatni az osztályt, akik
ott voltak. Tehát nem szeretek anélkül ítélkezni, vagy egyáltalán döntést hozni,
amíg nem hallgatok meg mindenkit. Például arról, hogy ki kap intőt vagy egyáltalán
mi legyen ezután. Behívassam a szülőket, ne hívassam be? Beszéljek-e
velük? Csak a gyerekkel beszéljek? Csak az egyikkel rendezzem le, hogy mi volt
a dolog, vagy mindegyikkel, vagy az osztályt is bevonjuk?”
Tehát az osztályfőnök afféle „vizsgálóbíró” szerepkörben igyekszik minden esetben
kideríteni a konfliktus okát. Ennek érdekében (a helyzetnek legmegfelelőbb
39
Paper-03.indb 39 2009. 05. 26. 4:39:01