Views
1 week ago

Családi Kör, 2018. február 15.

interjú Száguldás,

interjú Száguldás, Tomos, szerelem Jugoszlávia és nosztalgia – egy 50 köbcentis motorkerékpár, a Tomos az egyike azon dolgoknak, amelyek összekötik e két összeforrott szót A Tomos az elmúlt több mint 60 év alatt nem sokat változott, mert a divat hidegen hagyta: egyes részei fém helyett műanyagból készülnek, de a dizájn maradt a régi. A Koperben készült Tomosokat nem csak jugónosztalgiázók vásárolják, hanem nyugat-európaiak és amerikaiak is. De a szocialista gazdaság kétkerekű csodafegyvere nem csupán a globalizált piacokon arat figyelemre méltó sikert, az 50 köbcentiméteres motorkerékpár ugyanis újabban a versenypályákon is bizonyít – mégpedig egy ritkaságnak számító régi versenymodell szakasztott másával. Kenyeres Károlyt és Ivan Barkovićot, a két szabadkai motorost több évtizedes barátság köti össze, ők ketten vajdasági iparosok közreműködésével elkészítették a híres Tomos GP 50-es tökéletes másolatát. – Ivan Barković barátom 16 éves volt, amikor egy újságban meglátta a Tomos GP versenymodellt. Ez a motorkerékpár volt a szlovén gyártó 1981-es utolsó versenymotorja, amelynek gyártását katonai titokként őrizték Koperben. Ivan sokáig álmodozott róla, majd eldöntötte, hogy maga készíti el a másolatát, ami szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Akkoriban a világon csak két ilyen motor létezett: egyiket a szlovéniai Nemzeti Múzeumban őrizték, a másik pedig Zdravko Matulja jugoszláv bajnok birtokában volt. Ivannak a múzeum is segített, és Matuljával is sikerült felvennie a kapcsolatot. Ivan a 600 részből álló Tomoson a kerekeken kívül szinte minden részt kézzel dolgoz(tat)ott ki – mesél a versenymotor történetéről Kenyeres Károly. A motorkerékpárt Ivan csaknem tízévnyi szívós munkával készítette el, de hírnevet a versenypályákon szerzett neki Kenyeres Károly, aki 58 évesen lett tavaly Európa egyik legjobbja az 50 ccmesek mezőnyében. IVAN BARKOVIĆ ÉS KENYERES KÁROLY OTTHON KOMOLY TOMOS-KOLLEKCIÓJA VAN A SZERB BAJNOKNAK – Ahhoz, hogy nyeregbe szállhassak, le kellett fogynom 20 kilót, de megérte. Könnyű, de erős és gyors motor a Tomos, még a nála jóval erősebb 250 és 300 köbösökkel is állja a versenyt. A mi Tomosunk 20 lóerős, és 160 km/órás sebességre képes. A versenyeken mindenki legnagyobb meglepetésére maga mögé utasítja a legtöbb puccos gépet, a híres Kreidlereket, Casalokat, Minarelliket és Benelliket is – mondja Károly. Kenyeres Károly 1978-ban kezdett versenyezni, 1981-ben Jugoszlávia második helyezettje volt ebben a kategóriában, de több mint 30 éve felhagyott a versenyzéssel. Tavaly a Barković által öszszeszerelt Tomosszal állt ismét rajthoz, és rövid idő alatt a motorkerékpársport csúcsára ért: megnyerte a szerb bajnokságot és az Alpok-Adria Kupát is úgy, hogy a kupa hat versenyből álló futamsorozatából az első négyet olyan fölényesen nyerte meg, hogy az utolsó kettőn nem is kellett részt vennie. Ez a kupagyőzelem azt jelenti, hogy 35 évvel Matulja Európa-bajnoki győzelme után ismét egy Tomos diadalmaskodott egy európai versenyen. Károly nemcsak versenyez, hanem gyűjt is, a Tomos által 1969-től 1979-ig piacra dobott mindegyik modellből rendelkezik egy restaurált darabbal. A Moto Classic versenyeken azonban, ahol csak 1980 előtt gyártott motorokkal lehet versenyezni, Károly nem ezekkel áll rajthoz: az egyik versenydarabját – az olcsóbbat, egyszerűbbet - a szerb bajnokságon üli meg, a komolyabb – Ivan által készített – versenymotor-replikával pedig külföldön veszi be a kanyarokat. Most elsősorban az idén első alkalommal sorra kerülő Európa-bajnokságra készül. – A tavalyi Euro-kupán negyedik lettem, de ki kellett hagynom négy versenyt. Ha nem így alakul, én lehettem volna a végén a második. Az idén európai szinten szeretnék leginkább bizonyítani, ami nagy kihívás, mert ezeken a futamokon legendák, volt világbajnokok is szerepelnek, a nyugat-európai versenyzők zöme pedig Kreidlerekkel indul. De eddig is álltuk a sarat velük szemben, remélem, most is így lesz! – mondja Károly. A szerb bajnok az idén valószínűleg nem védi meg címét, ugyanis kihagyja az országos bajnokságot, mert az Eb-re szeretne elsősorban összpontosítani. Az európai kupa futamai májusban kezdődnek, arra készül most teljesen gőzzel. TÖRÖK Erika Ma már csak megrendelésre A Tomos járműveket 1954-ben kezdték el gyártani Jugoszláviában, a szlovéniai Koper városában. Amikor futott a szekér, a Tomos évente 100 ezer motorkerékpárt is értékesített, és összesen több mint négymillió kelt el belőle, de a gyártás a nyolcvanas években megtorpant. A gyár néhány évvel ezelőtt egy retró verzióval próbált újra piacot szerezni, ami sikerült is: a régión kívül az Európai Unióba és az Amerikai Egyesült Államokba is szállítanak. Amikor 30 évnyi szünet után 2013-ban a kis Tomosok ismét megjelentek a klasszikus retró modellért rajongó Nagy-Britanniában, még a tekintélyes The Guardian is lelkendezve írt róluk. Tomos motorkerékpár ma már csak megrendelésre készül, havonta 600 darab. 16 2018. február 15.

Az 1968-as diákmozgalmat Franciaországban sokan még ma is vízválasztónak tekintik. A diáklázadások Párizsban márciusban kezdődtek a nanterre-i fakultáson, ahol a diákok elégedetlenségüknek adtak hangot az egyetemi oktatás körülményei miatt. Az egyetemen elsősorban a túlzsúfoltságot kifogásolták, a felszereltség hiányát és az oktatás minőségét. De először – állítólag csupán a szexuális szabadság nevében – a fiúk könnyebb bejárást követeltek a lányok szobáiba. Az egyetem rektora a tüntetésekre úgy reagált, hogy ideiglenesen bezáratta a bölcsészkart, és tizennyolc diák ellen eljárást indított. Ennek következtében a diákok március 22-én a Sorbonne udvarában gyűltek össze tiltakozni a rektor intézkedései ellen, de Párizs több más egyetemén is voltak tüntetések, ülősztrájkok, zavargások. Ezekre az eseményekre utal Daniel Cohn-Bendit az általa létrehozott mozgalom nevével is: „Március 22-e mozgalom”, amely marxista, szexuális és anarchista ideológiát vallott. Daniel Cohn-Bendit, akit vörös haja miatt „Dany le rouge”- nak, azaz Vörös Danynek neveztek, Montauban-ban született 1945-ben, Franciaországban. Apja német ügyvéd, aki zsidó származása miatt 1933-ban Franciaországba menekült, anyja pedig francia volt. Így Vörös Dany kettős állampolgár lett, és középfokú nyugat-németországi tanulmányai után a Párizs közeli nanterre-i egyetemen szociológiát hallgatott. Itt csatlakozott a francia Anarchista Szövetséghez, és később tagja lett a helyi anarchista mozgalomnak, mely a Noir et Rouge (Fekete és Vörös) folyóirat körül szerveződött. Vörös Dany provokatív alak volt, botrány- és feltűnéskeltő, de jó és hatásos szónok. Így egyesek állítása szerint Vörös Dany a nanterre-i uszoda avatásán cigarettát és tüzet kért Francois Missoffe ifjúsági és sportminisztertől, és közben megkérdezte: „Miniszter úr, miért nem engedélyezik az egyetemeken a koedukált kollégiumokat?” „Hűtse le magát” – hangzott a miniszter válasza, mire Vörös Dany szemtelenül azt felelte, hogy: „Ha maga impotens, attól még hagyhatna bennünket b…ni”. Amikor a francia sajtó emlegette, hogy Vörös Dany idegen, német zsidó származású, a vele szolidáris diákok közösen harsogták kórusban: „Mi mindannyian német zsidók vagyunk”. A diákmegmozdulásokat általános sztrájkok követték, melyeken kilencmillió munkás vett részt, ami szinte az egész országot megbénította. De sem a politikai szervezetek, sem a pártok, még az 1967-es választásokon megerősödött kommunista párt sem tudta kézben tartani a fejleményeket. Így Franciaországban négy héten keresztül csaknem teljes káosz uralkodott, a hatalom megrendült, és a kormány csak a hadseregre tudott támaszkodni. De Gaulle francia elnök akkor új választásokat írt ki, melyeket meg is nyert. 1968 – A SZABADSÁG ÍGÉRETE Vörös Dany forradalma DANIEL COHN-BENDIT , VAGYIS VÖRÖS DANY 1968-BAN… … ÉS MA múltidéző Ennek következtében a lázadók többsége lecsillapodott, emiatt a diákmozgalomnak nem volt politikai jövője. A politikai diákmozgalom bukása Alain Touraine francia szociológus szerint azért következett be, mert „az egyetem nem elégíti ki a nagy szervezetek szükségleteit. Vita tárgyává inkább az egyetem tehetetlenségét kellene tenni: képtelen a vállalatok és az adminisztráció nyomásával szembeszegezni a tudományosság kritikáját.” Vörös Dany „marxista anarchistá”-nak vallotta magát, de érdekes módon akkoriban a diákokra erősen ható „három M”, azaz Marx, Marcuse és Mao reá csak részben hatott, mert bár egyetértett „Marx elemzésével, amit a kapitalista társadalomról adott”, de politikai megoldásait nem tartotta jónak, mert szerinte a „kommunista mozgalom új társadalom helyett csak új önkényuralmat„ hozott létre. Nem csoda tehát, hogy a bátyjával közösen megírt könyvében helyenként parafrázisokkal gúnyolta Marx Kommunista kiáltványát, Marcuse-t pedig saját bevallása szerint alig ismerte, és a maoistákkal szemben is vitába keveredett. De Gaulle választási győzelme után azonban csak annyit teljesített a követelt reformokból, hogy az egyetemeknek nagyobb autonómiát, a nagyvállalatoknak pedig belső szakszervezeti működést ígért. Miután egy nyugat-németországi látogatása alkalmával Franciaország megtagadta visszatérését, Vörös Dany Frankfurtban telepedett le, ahol társalapítója lett a Forradalmi harc autonomista, szélsőbaloldali mozgalomnak. Emellett szoros kapcsolatot tartott egy másik radikális mozgalom vezetőjével, Joschka Fischerrel, aki magyarországi német származású, és akinek családját 1946-ban telepítettek ki Magyarországról, de szülei ennek ellenére még az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokság alkalmával is, melyet a németek nyertek meg a magyarok ellen, a magyar válogatottnak szurkoltak. Vörös Dany 1984-ben a német Zöld párt tagja lett, és 1989-től Frankfurt alpolgármestereként vezette a „multikulturális ügyek” hivatalát. Későbbi pályafutása a német Bundestagba, a parlamentbe vezetett, majd az európai parlamentbe, ahol jelenleg a Zöldek – Európai Szabad Szövetség frakció társelnöke. Ellentétben Joschka Fischerrel, Vörös Dany kevésbe volt magyarpárti: így például 2011. január 19-én éles hangon bírálta Orbán Viktort az Európai Parlamentben a magyar kormány médiapolitikája miatt, majd később az új magyar alkotmányt is elítélte. Ugyanakkor támogatta a multikulturalizmust, az európai muzulmánok teljes emancipációját és a szabad bevándorlást. 2008-ban jelent meg a „Forget 68” (Felejteni 68-at) című könyve, aminek előszavában azt írja, hogy „68-nak vége!… A mai világ teljesen más, mint amilyen 68-ban volt”. MESSMANN István 2018. február 15. 17