Családi Kör, 2018. február 15.

Az 1968-as diákmozgalmat Franciaországban sokan még
ma is vízválasztónak tekintik. A diáklázadások Párizsban
márciusban kezdődtek a nanterre-i fakultáson, ahol a
diákok elégedetlenségüknek adtak hangot az egyetemi
oktatás körülményei miatt. Az egyetemen elsősorban a túlzsúfoltságot
kifogásolták, a felszereltség hiányát és az oktatás minőségét.
De először – állítólag csupán a szexuális szabadság nevében – a
fiúk könnyebb bejárást követeltek a lányok szobáiba. Az egyetem
rektora a tüntetésekre úgy reagált,
hogy ideiglenesen bezáratta a bölcsészkart,
és tizennyolc diák ellen eljárást
indított. Ennek következtében a
diákok március 22-én a Sorbonne udvarában
gyűltek össze tiltakozni a rektor
intézkedései ellen, de Párizs több
más egyetemén is voltak tüntetések,
ülősztrájkok, zavargások. Ezekre az
eseményekre utal Daniel Cohn-Bendit
az általa létrehozott mozgalom nevével
is: „Március 22-e mozgalom”, amely
marxista, szexuális és anarchista ideológiát
vallott.
Daniel Cohn-Bendit, akit vörös haja
miatt „Dany le rouge”- nak, azaz Vörös
Danynek neveztek, Montauban-ban
született 1945-ben, Franciaországban.
Apja német ügyvéd, aki zsidó származása miatt 1933-ban Franciaországba
menekült, anyja pedig francia volt. Így Vörös Dany kettős
állampolgár lett, és középfokú nyugat-németországi tanulmányai
után a Párizs közeli nanterre-i egyetemen szociológiát hallgatott.
Itt csatlakozott a francia Anarchista Szövetséghez, és később tagja
lett a helyi anarchista mozgalomnak, mely a Noir et Rouge (Fekete
és Vörös) folyóirat körül szerveződött.
Vörös Dany provokatív alak volt, botrány- és feltűnéskeltő, de
jó és hatásos szónok. Így egyesek állítása
szerint Vörös Dany a nanterre-i
uszoda avatásán cigarettát és tüzet
kért Francois Missoffe ifjúsági és sportminisztertől,
és közben megkérdezte:
„Miniszter úr, miért nem engedélyezik
az egyetemeken a koedukált kollégiumokat?”
„Hűtse le magát” – hangzott
a miniszter válasza, mire Vörös Dany
szemtelenül azt felelte, hogy: „Ha
maga impotens, attól még hagyhatna
bennünket b…ni”. Amikor a francia
sajtó emlegette, hogy Vörös Dany idegen,
német zsidó származású, a vele
szolidáris diákok közösen harsogták
kórusban: „Mi mindannyian német zsidók
vagyunk”.
A diákmegmozdulásokat általános sztrájkok követték, melyeken
kilencmillió munkás vett részt, ami szinte az egész országot megbénította.
De sem a politikai szervezetek, sem a pártok, még az
1967-es választásokon megerősödött kommunista párt sem tudta
kézben tartani a fejleményeket. Így Franciaországban négy héten
keresztül csaknem teljes káosz uralkodott, a hatalom megrendült,
és a kormány csak a hadseregre tudott támaszkodni. De Gaulle
francia elnök akkor új választásokat írt ki, melyeket meg is nyert.
1968 – A SZABADSÁG ÍGÉRETE
Vörös Dany forradalma
DANIEL COHN-BENDIT , VAGYIS VÖRÖS DANY 1968-BAN…
… ÉS MA
múltidéző
Ennek következtében a lázadók többsége lecsillapodott, emiatt a
diákmozgalomnak nem volt politikai jövője. A politikai diákmozgalom
bukása Alain Touraine francia szociológus szerint azért következett
be, mert „az egyetem nem elégíti ki a nagy szervezetek
szükségleteit. Vita tárgyává inkább az egyetem tehetetlenségét
kellene tenni: képtelen a vállalatok és az adminisztráció nyomásával
szembeszegezni a tudományosság kritikáját.”
Vörös Dany „marxista anarchistá”-nak vallotta magát, de érdekes
módon akkoriban a diákokra erősen
ható „három M”, azaz Marx, Marcuse és
Mao reá csak részben hatott, mert bár
egyetértett „Marx elemzésével, amit
a kapitalista társadalomról adott”, de
politikai megoldásait nem tartotta
jónak, mert szerinte a „kommunista
mozgalom új társadalom helyett csak
új önkényuralmat„ hozott létre. Nem
csoda tehát, hogy a bátyjával közösen
megírt könyvében helyenként parafrázisokkal
gúnyolta Marx Kommunista
kiáltványát, Marcuse-t pedig saját bevallása
szerint alig ismerte, és a maoistákkal
szemben is vitába keveredett.
De Gaulle választási győzelme után
azonban csak annyit teljesített a követelt
reformokból, hogy az egyetemeknek
nagyobb autonómiát, a nagyvállalatoknak pedig belső szakszervezeti
működést ígért.
Miután egy nyugat-németországi látogatása alkalmával Franciaország
megtagadta visszatérését, Vörös Dany Frankfurtban telepedett
le, ahol társalapítója lett a Forradalmi harc autonomista, szélsőbaloldali
mozgalomnak. Emellett szoros kapcsolatot tartott egy
másik radikális mozgalom vezetőjével, Joschka Fischerrel, aki magyarországi
német származású, és akinek családját 1946-ban telepítettek
ki Magyarországról, de szülei
ennek ellenére még az 1954-es svájci
labdarúgó-világbajnokság alkalmával
is, melyet a németek nyertek meg a
magyarok ellen, a magyar válogatottnak
szurkoltak. Vörös Dany 1984-ben a
német Zöld párt tagja lett, és 1989-től
Frankfurt alpolgármestereként vezette
a „multikulturális ügyek” hivatalát.
Későbbi pályafutása a német Bundestagba,
a parlamentbe vezetett, majd
az európai parlamentbe, ahol jelenleg
a Zöldek – Európai Szabad Szövetség
frakció társelnöke. Ellentétben Joschka
Fischerrel, Vörös Dany kevésbe volt
magyarpárti: így például 2011. január
19-én éles hangon bírálta Orbán Viktort
az Európai Parlamentben a magyar kormány médiapolitikája
miatt, majd később az új magyar alkotmányt is elítélte. Ugyanakkor
támogatta a multikulturalizmust, az európai muzulmánok teljes
emancipációját és a szabad bevándorlást.
2008-ban jelent meg a „Forget 68” (Felejteni 68-at) című könyve,
aminek előszavában azt írja, hogy „68-nak vége!… A mai világ teljesen
más, mint amilyen 68-ban volt”.
MESSMANN István
2018. február 15. 17