Családi Kör, 2018. február 15.

Hétköznap(ló)
Sej, de becsapnám magamat!
Belgrád, Budapest és Senki Jankó
Az Idea belgrádi boltjában kapott zacskón
olvasom: „Ko u Beogradu živi, taj Beograd
i stvara.” Magyarul: Aki Belgrádban
él, az alakítja (alkotja, építi) is Belgrádot.
Igazuk van. Innentől kezdve nem foglalkoztatnak
a belgrádi helyhatósági választások.
Nem tudom, ki lopott, és ki nem. Nem láttam
a 83 000 EUR-ért vett újévi fenyőt. Talán
megéri a pénzét, talán nem. Annyit azért
tudok, hogy az adóm nagy része Belgrádba
megy. Vissza kevés csorog. Akaratlanul is:
építem Belgrádot. Ez a vidéki
ember sorsa. A magamfajta
Senki Jankóé. Ha tehetném,
sem szavaznék innen – oda.
Budapestről még kevesebbet
tudok. Nem tudom,
mennyire boldogít a rezsicsökkentés,
a CSOK, Mészáros
Lőrinc gazdasági lángelméje,
a dohányárusítás és kéménysöprés
monopolizálása. Nem
tudom, mennyibe kerül egy
kiló hús, krumpli vagy parlamenti
döntés. Nem tudom,
mennyit keres, aki becsületesen
dolgozik, és mennyit, aki
barátja a csúcsvezetőknek.
Azt szeretnék, ha ott szavaznék
(akár, főleg, zömmel,
alapvetően, túlnyomórészt a FIDESZ-re).
Hiszen érzelmileg magyar vagyok (naná,
ez nem vitás!), formailag magyarországi
állampolgár is – az meg nem fontos, hogy
nem Magyarországon élek. Dehogynem!
Tájékozatlan és buta szavazó vagyok. Ez a
legjobb! Érzelmeim szerint szavaznék is, de
a józan eszem azt mondja: ne tegyem. Akkor
szabjam a ruhám, ha utána én viselem.
Orbán Viktor nyilatkozata szerint (nagy
közösségépítő múltam ellenére) egységbontó
magyar vagyok. Amennyiben igaza
van, jól megleszünk egymás nélkül. Képzeljék
el, mennyire rosszul esne a FIDESZ-nek,
ha az egységbontó magyarok szavazatával
szerezné meg a 2/3-ot! Biztosan nagyon
szomorú lenne.
Moldova György szavaival élve: „Ne engedd,
hogy mások a te költségedre éljenek
lelki életet! Ha valaki sírni akar, az sírjon
nyugodtan, de csak munkaidő után és a saját
zsebkendőjébe.”
A gaz és a gazember történelme
A természet csodás! Amikor kihal egy
állatfaj, a természeti egyensúly fönntartása
érdekében egy másik állatfaj átveszi a
szerepét. Tételezzük föl, hogy kihalnak az
28 2018. február 15.
NOVÁK MIHÁLY ILLUSZTRÁCIÓJA
oroszlánok. Ettől még nem szaporodnak
el a zebrák, impalák, egyéb antilopfélék és
gazellák. Egy másik állat rögtön az oroszlán
helyébe lép.
Így van ez a növényvilággal is. Amint az
egyik gazt kiirtják – helyébe lép egy másik.
A haszonnövények gyakran vívnak élet-halál
harcot a gazzal. A búza learatása után
azonnal kedvére terjeszkedik a paré. Belakja
a megüresedett helyet.
Miért lenne ez másként az emberekkel?
Mihelyt egy becsületes politikus távozik
(meghal, leváltják, megölik, megbuktatják),
azonnal elfoglalja a helyét a gaz-ember.
Akár több is. Elég visszatekinteni 50-60
évet. A korai demokrácia időszakában (nevezzük
így a szocialista korszakot) a közéleti
szereplők, a tisztségviselők a nyilvánosság
szeme előtt voltak. Figyeltek az erkölcsi
tartásukra. Aki telhetetlenkedett, lopott –
annak meg kellett válnia a tisztségétől. Ez a
faj kihalt. Akik helyette jöttek, azok kiemelkedő
tisztséget akkor kaphatnak, ha loptak
legalább néhány vagy sok millió dinárt (lehetőleg
euróban). Maguknak, pártjuknak,
vezérüknek. Most ez a faj uralkodik.
Nem élem meg, de foglalkoztat: ha
ezek kihalnak, vajon milyen emberfaj jön a
helyükbe?
Horthy Miklós unokája
Ki így, ki úgy értékeli Horthy Miklós országvezetői
tevékenységét, de mindenképpen
a magyar történelem legendás alakja.
Ezért lepett meg, hogy unokája, Horthy István
muzulmán lett, áttért az iszlám vallásra,
fölvette a Sharif nevet, és naponta ötször
imádkozik imaszőnyegén.
Így hozta a sors.
Úgy tartják, hogy a vállalkozók nem
tudják jól nevelni a gyermeküket. Nincs rá
idejük, türelmük. Előbb-utóbb valami gond
lesz a gyermekkel.
A kiemelkedő közéleti vezetőkre
ugyanez a hiányosság jellemző. Sok példát
ismerünk. Amikor nem tudják féken tartani
gyermeküket, testvérüket, vejüket, apjukat,
nagynénjüket. Vagy fékeveszettek, vagy
nagyon kapzsik lesznek – a Nagy Ő árnyékában.
Ez talán nagyobb vétek, mint ha az
ember a Horthy vezetéknévvel lemond történelmi
nemzetiségéről és vallásáról.
Csak az igazat ne!
A politikusok nem a tévedéseiktől,
hanem az igazságtól
félnek. Jaj, csak az igazság
ki ne derüljön, meg ne jelenjen
a sajtóban! Ezért tartják a
legnagyobb népellenségnek
a független sajtót. Mindent
megtesznek a szófogadók
lekenyerezéséért és a rakoncátlanok
tönkretételéért. Az
oknyomozó újságíró ma már
népellenség. Az igazságot
megíró újságnak nem szabad
hirdetést adni, hetente
rá kell küldeni valamilyen
felügyelőséget.
Sok igazság örök titok
marad.
Ez volt eddig az elmélet. Most jön a szerbiai
gyakorlat. Kiderülhet a polgármesterekről,
miniszterekről a legnagyobb disznóság,
becstelenség, pénzügyi visszaélés – a
hajuk szála sem görbül meg, amennyiben
a mindenkori uralkodó párt és pártvezér
mögöttük áll. Tartja nekik a hátát. Többnyire
nem örömmel, hanem kényszerből. Róla se
derüljön ki az igazság. Ahogyan a mondás
tartja: Kéz kezet mos. (Mert mindkettő nagyon
piszkos.)
Ezek az emberek múltjukban annyira
korrumpáltak, annyi zsarolási információt
tudnak egymásról, hogy ők Szerbia szekerét
nem ránthatják ki a kátyúból. Ezt csak egy
új, teljesen fiatal korosztály tehetné meg.
A tisztességesek. Akiket nem terhelnek a
múltbeli vétkek. Csakhogy őket a hatalom
közelébe sem engedik! Majd miután nekik
is vajat tesznek a fejükre, hogy ne mehessenek
ők sem a napra.
Ilyen sorsra számítsunk az elkövetkező
50-100 évben. Kinek a tettei jelentenek
majd belépőt a pokolba, s kinek a cselekedetei
a mennyországba? Azt olyan távolinak,
talán soha be nem következőnek vélik.
Pedig itt van. Nem annyira sok időre a
mától.
MISKOLCZI József
http://novakmihaly.gportal.hu