Családi Kör, 2018. február 15.

A LÉLEK EREJÉVEL
Bemelegítésként: miért pont hamvazószerda,
miért nem hamvazócsütörtök
vagy hamvazóvasárnap?
A 40 napos, hamvazószerdával kezdődő
nagyböjt „pályafutása” a 4. század óta tart.
Azóta rögzült a számítás, miszerint húsvétvasárnaptól
vissza kell számlálni hat hetet
(42 nap), levonni a nem böjti nap vasárnapokat
(36 nap), és vissza kell számlálni még
4 napot, ami a negyvenhez kell (szombat,
péntek, csütörtök, szerda).
Miért pont ilyen hosszú a nagyböjt?
Van valami jelentősége a 40-esnek?
A 40-es és a 4-es számnak is szimbolikus
jelentése van. Bibliai forrásokra
támaszkodva a
kereszténység különös
jelentőséget tulajdonít
a negyvenes számnak.
40 napot töltött a pusztában
Jézus nyilvános
működése előtt; az ószövetségi
hagyomány szerint
40 napig tartott a
vízözön, 40 évig tartott
a választott nép pusztai
vándorlása az ígéret földjéig,
Mózes 40 napot tartózkodott
a Sínai-hegyen
– a törvényekért –, és Jónás
is ennyi napos böjtöt
hirdetett Ninivében. Még
mindezek előtt igaz volt,
hogy az Édenkertnek 4
fája volt és négy folyója,
utóbbiak a 4 égtáj felé indultak. Az anyagi
világ bűntől történő megtisztulásának,
a rend helyreállásának, az újrakezdésnek
ezért is szimbóluma a 40-es szám, ennek
szellemében köszön vissza az Újszövetségben
Jézus Krisztus 40 napos böjtje.
Mennyire elterjedt ez a szimbolika?
A keleti kereszténység is „tartja” a 40-et,
egy műveletet azonban még betold, „odaát”
a szombat sem böjti nap. Ezért egy héttel
hosszabb a nagyböjt teljes időszaka.
Hamvazószerda keresztje
Hamvazószerda legszembetűnőbb
jelképe a hamukereszt. Miből van a
hamu, és mit jelent az „Emlékezz, ember,
porból lettél, s visszatérsz a porba!”?
A hamvazkodás egyetlen „kelléke” a liturgiában
a hamu, ami az előző évi virágvasárnap
elégetett barkáiból való. A hamu a
tűz által keletkezik, a tűz pedig a születés,
az újjászületés jelképe, a Bibliában is számos
helyütt találkozunk vele. Emlékeztet a
halandóság mellett az újjászületés lehetőségére
is, ezért változtatott, pontosabban
18 2018. február 15.
Hamvazószerda
hozott be a II. vatikáni zsinat egy új hamvazási
szövegformulát az ismert „Emlékezz,
ember, porból lettél és visszatérsz a porba”
mellé: „Térj meg, és higgy az evangéliumban!”
Ókeresztényi hagyomány egyébként
a hamu részvétele a liturgiában. Egykor
szokás volt külön kezelni az egyéni és a közösségre
hatással lévő vétkeket, utóbbiak
közé tartozott a hittagadás, a gyilkosság és
a házasságtörés. A nyilvános bűnöket pedig
nyilvánosan is kellett meggyónni, ilyenkor
a nagyböjt kezdetén rótta ki a közösség vezetője
a vezeklés módját, és húsvétkor került
sor a feloldozásra. A vezeklést felvállaló
A HAMVAZKODÁS EGYETLEN „KELLÉKE” A LITURGIÁBAN A HAMU, AMI
AZ ELŐZŐ ÉVI VIRÁGVASÁRNAP ELÉGETETT BARKÁIBÓL VALÓ
ember hamut szórt a fejére, és posztóruhát
öltött, a szentmiséken pedig a templom
hátuljában vagy a kapun kívül „vett részt”,
tehát nagyon komoly elkötelezettséget igényelt
a bűnbánat. (A keresztrajzolást egyébként
1091-ben II. Orbán pápa rendelte el.)
Hamvazkodhatnak-e a nem vallásosok,
más vallásúak?
A katolikus egyházban a hamvazkodás
egy úgynevezett szentelmény, ami a hit
szerint ugyanúgy Isten kegyelmét közvetíti,
mint a hét szentség; a különbség annyi,
hogy míg a szentségeket Jézus alapította,
a szentelményeket az egyház – ilyen a Balázs-áldás
is. Mint szentelmény, elsősorban
a katolikusoknak „jár” a hamvazás, de mivel
nem szentség, megengedett, hogy a
Balázs-áldáshoz hasonlóan kiszolgáltassák
nem katolikus keresztényeknek, de meg
nem keresztelkedetteknek is – utóbbinak
azonban vannak feltételei. Aki kéri, annak
hittel kell kérnie, tehát ha nem is keresztény,
a keresztény hit felé kell fordulnia, hisz
a hamvazkodás nem valamiféle babonás
cselekmény, folklór, hanem a hit eszköze.
(Az egyházi temetés is hasonló értelemben
vett szentelmény. Az evangélikusoknál egy
egyházilag nem szabályozott, úgymond
megmaradt szokás csak a hamvazkodás,
szent tartalma nincs. A református egyházban
nem tartották meg ezt a hagyományt.)
Lehet-e „kétszer” hamvazkodni? Aki
szerdán eljut a templomba, vasárnap is
beállhat-e a sorba?
Mivel egyik pap ezt mondja, a másik azt,
és nincsen kőbe vésett, kötelező érvényű
szabály vagy engedékeny megfogalmazás,
Török Csaba tévéreferens pap az ügyben a
józan ész logikája felé irányított bennünket:
mivel nem szentség, hanem szentelmény a
hamvazkodás, nem okoz
problémát, ha valaki
többször járul ehhez. Viszont
mivel a hamvazkodás
a bűnbánatnak egy
radikális formája, illetve
momentuma, nincsen
sok értelme egy szerda
óta tartó folyamatot vasárnap
egy „újbóli kezdettel”
úgymond megerősíteni,
hisz maga a radikális
döntés a bűnbánat mellett
szerdán megtörtént.
Most jön a neheze,
mármint hamvazószerda
után. Hogyan kell
„helyesen” böjtölni,
nem „csak fogyózni”?
A 11. századig olyan
szigorú volt a böjt, hogy
késő délutánig semmit sem szabadott enni,
húst, tojást és tejtermékeket pedig – a vasárnapok
kivételével – egyáltalán nem. Az előíráson
az egyház mára enyhített. De az étkezési
szokásokkal kapcsolatban kissé tévesen terjed,
hogy „háromszor ehet és egyszer lakhat
jól” a 18 és 60 év közötti felnőtt hívő hamvazószerdán
és nagypénteken. Az előírás úgy szól
pontosan, hogy egyszer lehet étkezni, és még
legfeljebb kétszer valamit magunkhoz vehetünk.
A péntekenkénti hústilalomban nincs
félreértés. Ma már így is szabadabb a rend,
régen minden, állati zsiradékkal kapcsolatos
eledel fogyasztása tilos volt; a mostani „liberalizáció”
arra szolgál, hogy az ember nagyon
tudatosan értse meg, hogy nem méregtelenítő
vagy fogyókúra a böjt, hanem aszkézis,
amely során az akaratunkat tesszük próbára.
A tavaszi böjtölés lehet, hogy még jól is esik
valakinek, ilyenkor viszont valami mást (is) ki
kell találni, amiről lemondunk. Gondoljunk
bele, aki amúgy sem fogyaszt húst, a nagyböjt
nem nyújtana a lemondás értelmében
„pluszt”; neki a lelki karakterének megfelelően
lehet mást is találnia.
BUCSY Levente (Magyar Nemzet)