Untitled - Magyar Királyi Csendőrség

117
kat láttak eletuntakká, embergyűlölőkké, elszántakká
válnak.
Ha azokat a fOjtott levegőjű, nyirkos, sötét földüregeket
képzeljük magunk elé és azok sárga, beesett
arcú, kiéhezett lakóit, meg tudjuk érteni a nyomor
rettenetességeit. Ahol ez ural'kodik, ott nincs
értéke sem törvénynek, sem vallásnak, sem erénynek,
sem életnek. A bűn, a gonoszság hatalmasodik
el nyomorult áldozatain. Es fájóan szomorú, hogy az
dIven körből -' az átöröklés során - nemcsak testileg,
de lelkileg is - megroppant egyének kerülnek
bele az élet forgatagába.
Összefoglalva az eddigieket, ha a bűn eredetét
vitató elmélete közül - mint a legkézenfekvőbbet -
azt fogadjuk el, hogy a bűnök elkövetésére úgy szervezetileg,
mint lelkileg haHamosítva vagyunk s hogy
ez a hajlam - mint lelki tulajdon - velünk születik ;
ha tétel gyanánt elfogadjuk azt, hogy a hajlamot ellensúlyozhatjuk,
sőt el is nyomhat juk akaratunk által
s hogy a meggyengült akarat legtöbb esetben
emberi gyengeségünk és gyarIóságunkban fészkel,
akkor ezt a bűn eredetéül is elfogadhatjuk. Ezzel
szemben azonban azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül,
mert ahhoz sem fér kétség, hogy amennyire
hajlamosítva van az ember a bűnre, ép úgy hajlamosítva
van a jóra is, de nem férhet kétség ahhoz
sem, hogy rendes v,iszonyok között kizárólag az
emberen áll és az embertől függ, hogy a tisztesség
útján megmaradjon s a társadalmi és az erkölcsi
rend keretén bmI érvényesüljön is.
Minél magasabb és előkelőbb szellemi és erkölcsi
javakkal rendelkezi:k valaki, annál inkább módjában
áll az életharcot az ellenséges tényezőkel
szemben eredményesen felvenni.
A műveltség terjedésében és fokozódásában,
az értelmi és érzelmi élet finomodásában, a gondol­
odás tisztulásában bízhatunk és ezekből meríthe­
tünk hitet és reményt ahhoz, hogy a jövőben neme­
sebben fog gondolkodni és cselekedni az emberiség.