Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Peskó Zoltán: Fodor Géza dimenziói • 361<br />
Mozart-könyve mellett egy újságkivágást is megõriztem a polcon, a Muzsika 1986.<br />
decemberi számából. Egy interjút tartalmaz: Koltai Tamás készítette Fodor Gézával,<br />
címe AZ OPERA DIMENZIÓI. Ezt az interjút bizonyára programatikus szándékkal adta a Muzsikának;<br />
nem sokkal elõtte nevezték ki a Magyar Állami Operaház vezetõ dramaturgjának.<br />
A beszélgetés számadás az akkori magyar operajátszásról, annak pillanatnyi<br />
helyzetérõl, arról, hogy mi történt a nagy triász, Oláh–Nádasdy–Ferencsik korszaka óta<br />
itt meg egy-két helyen másutt is. Nem rajta múlt, hogy elemzése még csaknem húsz<br />
évig, körülbelül a Budapesti Tavaszi Fesztivál millenáris színházbeli MOZART-MARATONjáig<br />
többé-kevésbé érvényben maradt. Fodor Géza viszont ugyanakkor egy idõre, nem<br />
csak számomra, de többi barátja számára is eltûnt a napi munkában, és bizonyára élete<br />
legnehezebb idejét élte át. A folytatástól azután, kimerültségét látva, orvosa határozottan<br />
eltanácsolta. Végül is ez lett élete pokoljárása, amelyet az Andrássy úti épület<br />
évekig tartó technikai átépítése után elõállt társulati és igazgatósági helyzet, de az egész<br />
ország társadalmi átalakulása is meghatározott. Munkássága e tapasztalatai nyomán<br />
jelentõsen megváltozott.<br />
Ezután békésebb körülmények között dolgozott. Elkezdett újra publikálni, kritikákat<br />
meg esszéket is, jobbnál jobbakat, de ritkábban. Kevesebb lett az elõadómûvészeket<br />
és a mindennapos opera-elõadásokat megítélõ heti kritika. Ha csak lehetett, mindinkább<br />
alapvetõ dramaturgiai vagy programatikus céllal írt, sokszor a történelmi vagy<br />
külföldi elõadások DVD-felvételeirõl. A fontosabb napi aktualitásoktól sem szakadt el<br />
teljesen, de kicsit hangnemet váltott. Kérdésemre elmondta, hogy operaházi munkája<br />
idején belátta, mennyire nem csak az énekesektõl, zenészektõl, tervezõktõl vagy rendezõktõl<br />
függnek azok a dolgok, amiket esténként valaki a nézõtéren lát és hall. Ez a<br />
tapasztalat tudatosan is befolyásolta írásait, elvesztette számos illúzióját az Operaház<br />
mindennapi mûködésével kapcsolatban. Nem írt többé „operai naplót”, csak a bemutatókat<br />
recenzeálta.<br />
Esszenciális írásai ettõl függetlenül és szándékosan is rövidebbek lettek. Csökkentette<br />
a napi kritikák számát, de megfigyelhettem, hogy néha hetekig készült egy-egy pár<br />
bekezdésnyi kommentárra. Tanári tevékenysége és prózai színháznál végzett dramaturgiai<br />
munkája persze igénybe vette, de nem ez volt a metamorfózis oka. Az én szememben<br />
olyan volt, mint az az író, aki terjedelmes elbeszélések után egy idõre epigrammákat<br />
ír.<br />
Elküldte rövid írásait Verdi OTELLÓ-jának különbözõ DVD-felvételeirõl, azzal a tõle<br />
merõben szokatlan, visszahúzódó természetéhez képest szinte exhibicionizmusnak ható<br />
megjegyzéssel, hogy örülne, ha elolvasnám. Azért jutottam eszébe, mert volt köztük<br />
egy saját felvételem is, amelyen Kiri Te Kanawa énekli Desdemonát. Azt hiszem, felismertem<br />
ezeknek és többi rövid DVD-kritikájának a titkát: valami másra készült, amirõl<br />
még nem beszélt. Mintha igazában ezek a cikkek nagyon tömör feljegyzések lettek<br />
volna egy késõbbi, újabb nagy mûhöz.<br />
Azok közé tartozott, akik teli bõrönddel mentek el.<br />
A váratlan halálhírt követõ döbbenet után, mikor értelmem szeretett volna valami<br />
kiutat találni, és elkezdte bogozgatni a hirtelen rátelepedett bánatot, elõször az jutott<br />
eszembe, hogy mennyire hamis az a sokszor, csaknem közhelyként idézett mondás,<br />
hogy „senki sem pótolhatatlan”. Hallottam ezt más országban is, nem csak itthon, legtöbbször<br />
az olaszoktól: „nessuno è insostituibile”. Ezt õk apró vállvonogatással kísérik,<br />
meg egy kicsit kifelé fordított tenyérrel, megadóan hangzó beletörõdéssel, de még<br />
inkább egyfajta vigaszkereséssel, hogy ez a „nozione comune” ébressze már fel minél
Change language