Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kertész Iván: Fodor Géza és közös szerelmünk, az opera • 377<br />
ke alapos tanulmányozása után sem tudnék saját tevékenységemrõl ezen a szinten<br />
megfogalmazni.<br />
Ismétlem: ha igaz az, amit Fodor Géza pályaívemrõl a PILLANGÓ óta a PARASZTBECSÜ-<br />
LET-ig elkönyvel, véleményez – ezt az ívet én nagy részben, de indíttatásként, továbblendítésben<br />
mindenképpen neki köszönhetem. Írásai életem jelentõs eseményei lettek.<br />
Más alkalmi biztatások, elismerések mellett ez a színvonal, ez az igényesség szilárdítja<br />
önbecsülésemet, és értelmet ad a magammal való küszködésnek is. Legutóbbi cikkében<br />
a magam remélt mércéjét, mint megvalósulni látszót, most már követelményként<br />
állítja elém, s én most már végképp ennek a szintnek akarok megfelelni.<br />
Operai pályafutásom során, meghatározó módon, a következõk értékelték biztatónak<br />
és reményt keltõnek tevékenységemet: Nádasdy Kálmán, Szabolcsi Bence, Ferencsik<br />
János és most már mondhatom, évek óta Fodor Géza. Megtisztelve érzem magam<br />
ezért a gondos és alapos figyelemért, empátiáért.<br />
A mûvészi alkotás módja – szerencse kérdése is. Boldog az bármikor, akinek a felsõbbségek<br />
jóakaratából egyszer csak úgy kipattan fejébõl az „isteni” szikra. A PARASZT-<br />
BECSÜLET tévéváltozata elõtt én ezt a mûvet háromszor „sikeresen” megrendeztem különbözõ<br />
közegekben. A stúdiófelvételekig a rendezés vállalásától hat hónap telt el.<br />
Ennyi ideig érleltem teendõimet. Eközben újra megjártam Szicíliát. Megvívtam stiláris<br />
csatámat a megbízómmal. Mindent épp ellenkezõképpen tettem, mint ahogy kívánta.<br />
Részt vettem a betanításban, a zenei felvételeken. Írtam egy tanulmányt a mûrõl.<br />
Többet és alaposabban próbáltam teremben, mint az anyaintézetben valaha is lehetett.<br />
Benne van ebben a munkámban életem és a mûfaj lehetõségeinek tapasztalata<br />
és megannyi ambíciója. Számtalan munkatársam együtt érzõ, tehetséges munkája.<br />
Most szerencsénk van, mert a kritika méltányolta igyekezetünket. De nem ez a lényeg.<br />
Az a felkészültség, felelõsség, az a szellemi többlet, ami a gyakorló színházi emberrel<br />
szemben elméletileg ilyen alapos és szerteágazó, ilyen íráskészséggel visszaigazolja<br />
szándékainkat, cselekedeteinket – ez a kritika becsülete.<br />
1991<br />
Kertész Iván<br />
FODOR GÉZA ÉS KÖZÖS SZERELMÜNK,<br />
AZ OPERA<br />
Senki sem szeret temetésre járni. Engem azonban, függetlenül attól, hogy mennyire<br />
érint az elhunyt elvesztése, maga a szertartás is nyomaszt. Ha egyházi, akkor azért,<br />
mert sokkal több szó esik benne a vallásról, mint arról, akit elföldelnek, ha világi, akkor<br />
pedig azért, mert az számomra valahogy száraz, steril, hangulattalan, mentes minden<br />
poézistõl. Géza temetése kivételnek számított ebbõl a szempontból: az egésznek<br />
az összeállítása, a beszédek, a kiválasztott zenék mind kivételes élményt nyújtottak<br />
a megjelenteknek. Nagyon szép szertartás volt, méltó ahhoz, akit eltemettek. Engem<br />
különösen két momentuma ragadott meg annyira, hogy könnyes lett a szemem: az<br />
egyik az volt, amikor az urnát kivitték a ravatalozóból, és megszólalt A VÉGZET HATALMA
Change language