Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
370 • Ács János: Opera-kaland<br />
Sok éven át írta elemzéseit, de nemcsak fáradhatatlannak ismertem meg, hanem<br />
mintha idõ múltán kopás, fásulás helyett inkább erõsödött volna benne az érdeklõdés:<br />
többet vállalt, növelte a tempót, kívülrõl úgy látszott, valósággal habzsolja a feladatokat.<br />
Legnagyszerûbb operakritikusi munkáit, a Muzsika hasábjain megjelent összehasonlító<br />
interpretációelemzéseket a legutóbbi években tette le a szakma asztalára. Ezekben<br />
egyedülálló mûismeretrõl és interpretációtörténeti, diszkográfiai tudásról tett tanúságot.<br />
És nem csak az operamûfaj területén volt otthonos: minden fontos koncerten jelen<br />
volt, lett légyen szó zongora- vagy dalestrõl, régizenei eseményrõl vagy szimfonikus<br />
mûsorról. Véleménye volt Schiff Beethovenjérõl, Szokolov Brahmsáról, Matthias<br />
Goerne Schubertjérõl, Vashegyi György Haydnjáról. Minderre csak egyetlen magyarázatot<br />
tudok elképzelni: számára, úgy látszik, a zene – és ezen belül elsõsorban az<br />
opera – személyes ügy, szenvedély, élet-halál kérdése volt. Amikor egy új produkcióval<br />
találkozott és arról szóban vagy írásban véleményt formált, nem munkát végzett,<br />
hanem azt az olthatatlan élményszomjat elégítette ki, amely kezdettõl munkált benne.<br />
Példája ösztönzõ és megszégyenítõ egyszerre: nyilvánvaló, hogy csak így érdemes,<br />
ám az is nyilvánvaló, hogy nagyon kevesen akadnak, akik számára a mûvészet valóban<br />
kenyér, víz, éltetõ friss levegõ. Fodor Géza e kevesek közé tartozott.<br />
Ács János<br />
OPERA-KALAND<br />
Fodor Gézát nagyon régen ismertem, sok szeretettel és tisztelettel, kíváncsisággal figyeltem<br />
– munkáját, személyiségét. Mûvészkapcsolatunk azonban különös fordulatot<br />
vett, amikor az Élet és Irodalomban rendszeresen megjelenõ operakritikáit kezdtem el<br />
figyelmesebben olvasni. Legérdekesebbnek és legmeghökkentõbbnek azt a gesztusát<br />
találtam, hogy az olvasók számára elérhetetlen, ismeretlen, nagyon ritkán játszott, virtuális<br />
közönséget feltételezõ DVD-ken megjelenõ elõadásokról is írt kritikákat, melyekrõl<br />
nyilvánvalóan tudta, hogy szinte senki vagy legalábbis nagyon kevesen láthatták.<br />
Megdöbbentett az az elszántság, az az éteri makacsság, amellyel megpróbálta rögzíteni<br />
nem létezõ nézõinek azokat a világokat, melyeket már nem fekete lakklemezen, videón,<br />
magnetofonszalagon, hanem az egyik legmodernebb eszközön: DVD-n adtak ki.<br />
Az egyik ilyen kritikájának elolvasása után felhívtam – az adott elõadást természetesen<br />
nem láttam, mert nem láthattam, ennek ellenére rendkívül kíváncsi voltam, hogy<br />
Géza hogyan próbálja megragadni a Zenét és az Operát pusztán csak Szavakkal, Szöveggel<br />
úgy, hogy belül tudja: mint egy magányos Tanú számol be az Örökkévalóságnak.<br />
Telefonbeszélgetéseink egyre gyakoribbak és elmélyültebbek lettek.<br />
Egyik személyes találkozásunkkor szóba hoztam egy különös ideát. Megkérdeztem<br />
tõle, hogy mi lesz a következõ penzuma a lap számára. Azt felelte, hogy körülbelül egy<br />
hónap múlva a WOZZECK címû elõadásról fog kritikát írni. A helyzet pillanatnyi ihletettsége<br />
folytán felajánlottam neki, hogy ugyanazt az elõadást nézzük meg DVD-n mind a<br />
ketten, és én megpróbálok a magam eszközeivel egy „kritikát” írni. Gézát ez a gesztus
Change language