You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Papp Márta: Egy rádiós zenei szerkesztô esete Fodor Gézával • 405<br />
idõvel kedvet – és nagy kedvet! – adott, hogy a drámai mûfajokat mint szöveg és elõadás<br />
egymásra értelmezésére alkalmat kínáló interpretációs terepet fedezzem fel. Különösen<br />
hálás pedig azért vagyok Fodor Gézának, hogy megtanított a hosszúra nyúlt hangszeres<br />
tanulmányaim során mindig is lenézett operát megérteni. A kezdõ lökést természetesen<br />
DRÁMAESZTÉTIKA: AZ OPERA MINT DRÁMA címet viselõ kurzusa adta. Az elemzésre<br />
kijelölt Puccini: MANON LESCAUT azóta kitörölhetetlenül fülembe ivódott dallamai legutóbb<br />
az Operaház november végi bemutatóján emlékeztettek fájdalmasan: benyomásaimat<br />
ellenõrizendõ hiába is lapoznám fel mértékadó kritikáiért az ÉS vagy a Muzsika<br />
oldalait, már nem tudok megbizonyosodni róla, sikerült-e szemléletmódját elég jól<br />
elsajátítanom...<br />
Papp Márta<br />
EGY RÁDIÓS ZENEI SZERKESZTÕ ESETE<br />
FODOR GÉZÁVAL<br />
Kezdettõl, ahogy a Rádióba kerültem, terveim közt szerepelt, hogy Fodor Gézát megnyerjem<br />
zenei ismeretterjesztõ mûsorok készítésére. Ez a mûfaj, idõbeli behatároltsága<br />
okán és egyebek miatt is, távol állt tõle. Mégsem látszott teljesen lehetetlennek; ha<br />
akkor még nem is barátok, de jó ismerõsök voltunk, sokat beszélgettünk, fõleg operáról<br />
– miért is ne írhatna rádiómûsorokat Mozart-operákról, Verdi-operákról, amelyeket<br />
mindannyiunknál jobban ismer. Abban az idõben, a hetvenes évek elején, Géza<br />
egyszerre volt társunk és tanárunk a Zeneakadémia zenetudományi szakán: bejárt Szabolcsi<br />
Bence minden órájára, és szobaszemináriumot tartott nekünk Wilheim Andrásék<br />
Ráth György utcai lakásában Lukács ESZTÉTIKÁ-járól. Én akkor legalább egy éven át<br />
foglalkoztam Verdi DON CARLOS-ával (kétszer is írtam belõle félévi szakdolgozatot); így<br />
sem ismertem annyira, mint Géza, de beleláttam elég mélyen a darabba, s nagyon érdekes<br />
volt megosztani vele megfigyeléseimet. A másik nagy témám, amivel magánszorgalomból<br />
foglalkoztam, az orosz opera volt, mindenekelõtt Muszorgszkij – errõl is volt<br />
mit beszélnünk. 1973 januárjában azután meghalt Szabolcsi Bence; Géza többet nem<br />
járt be órára, de operában, hangversenyen, itt-ott találkoztunk.<br />
A Rádióba még mint zeneakadémiai hallgató kerültem 1972 õszén, igen zöldfülû<br />
szerkesztõként, s eltelt néhány év, míg a másoktól levetett mûsorok mellett önállóakat<br />
is indíthattam. Az egyik elsõ volt a VERS ÉS DAL-sorozat, s ennek mintájára terveztem<br />
a DRÁMA ÉS OPERÁ-t: drámarészlet, kis drámaelemzéssel, belõle készült opera részletei,<br />
kis operaelemzéssel, mindez ízlésesen vegyítve, max. 60 percben. Fõnökömnek, Kroó<br />
Györgynek beszámoltam a tervrõl és arról is, hogy Fodor Gézát szeretném több ilyen<br />
mûsorra felkérni. Azt mondta, semmi kifogása, de nem hiszi, hogy vállalja. Felhívtam<br />
Gézát, nem minden szorongás nélkül. Hallottam a hangjából, hogy kicsit kényszeredetten<br />
mosolyog rábeszélõ magyarázkodásomra a telefon másik végén: igen, jó ötlet,<br />
de nem neki való, ez nem az õ nyelve, nem az õ médiuma, meg nagyon sok a dolga,<br />
de majd gondolkodik rajta. Nem emlékszem, hányszor hívtam fel ez ügyben, de egyszer<br />
csak igent mondott, az idõpontot is megjelölte: jövõ márciusra csinál egy mûsort