TARTALOM - Holmi

384 • Ludassy Mária: Két Sarastro, avagy a felvilágosodás despotizmusától a felvilágosult despotáig
világméretekben a vulgáris antiracionalizmus és felvilágosodásellenesség tette lehetetlenné
a kizárólagos esztétikai (eszmetörténeti) elemzések idejének eljövetelét.
„A »68-as szellem« történelmi veresége után mindenekelõtt a nyugati »68-asok« számára egy
sorba rendezõdtek a XX. század nagy csapásai: a fasiszta és a kommunista diktatúrák, valamint
a »68-as szellemet« is maga alá gyûrõ fogyasztói társadalom. Ezzel teljessé vált a modernitás –
legalább Rousseau-ig visszavezethetõ – kritikája, középpontjában a modern kultúra racionalitásának
a kritikájával, s a modernitás és a racionális kultúra a történelmi tapasztalatok fényében
(vagy inkább árnyékában) úgy jelent meg, mint ami diszkreditálja »a felvilágosodás projektumát«,
sõt a felvilágosodást mintegy a modernitás eredendõ bûnének minõsíti.” (520.) A VA-
RÁZSFUVOLA vonatkozásában ez jelentheti a mû – ha nem is a zene, de mindenképpen
a szöveg – „naivitásának” ironikus bírálatát, az egész elvetését a felvilágosodás „felszínes”
humanizmusa lenyomataként. A modernebb antimodernista/ellenfelvilágosodásbeli
megoldás azonban magának a mûnek a szembeállítása a felvilágosodás szellemével:
„Az új Varázsfuvola-kritika, az ellenfelvilágosodás Varázsfuvola-kritikája arra összpontosítja
energiáit, hogy kimutassa: maga az opera, mindenekelõtt Mozart zenéje »a felvilágosodás
dialektikáját« mutatja meg, a felvilágosodás kritikáját adja. Ez mindenekelõtt Sarastro
figurájának és papjainak, a beavatottak körének-világának az ábrázolásából kell, hogy kiderüljön.”
(523.)
Minden értékek átértékelése: sorra kerülnek a korabeli szabadságról szónokló rabszolgatartók
Washingtontól Jeffersonig, majd a politikai korrektség nevében Monostatos
bõrszínére történõ utalás felemlegetése, ám ami Gézának a legfájdalmasabb és a
legelfogadhatatlanabb, az E-dúr ária tartalmi és formai kiforgatása: „Az ellenfelvilágosodás
Varázsfuvola-kritikája számára természetesen az E-dúr ária a szerep botrányköve.” (525.)
E kritika kritikájának csúcspontja az ária kottával bõven dokumentált elemzése, mely
mûvelet ellenpontja az Éj királynõje elsõ felvonásbeli áriájának analízise a „töréselmélet”
– melyet ’68 környékén még maga is osztott és képviselt Fazekas utcai elõadásában
– cáfolataként. „Ahogy Sarastro és köre leértékelõdik, úgy értékelõdik fel az ellenfelvilágosodás
Varázsfuvola-kritikájában a hagyományosan negatívnak tudott pólus, az Éj királynõje,
sõt Monostatos.” (529.) Kétségkívül az elsõ felvonásban még szó sincs „a sötétben bujkáló
ellenforradalmárok”, ahogy ironikusan Géza jellemezte idézett elõadásában a
második felvonás összeesküvés-jelenetét, hisz minden késõbbi nõellenes frázis ellenére
az opera úgy kezdõdik, hogy három hölgy megment egy a félelemtõl félájult férfiút.
Az, hogy a felvilágosodásellenességben fogant interpretációk emberibbnek látják
a régi rend reprezentánsait, mint a rideg racionalitás szép új világának képviselõit, önmagában
még nem tragédia: beleillik abba a divathullámba, mely a jakobino-szocialista
„vulgátából” (copy right François Furet) joggal kiábrándult jobboldal fest Marie
Antoinette rokokó idilljérõl gyermekei körében, és a lakatosmesterségben elmerülõ
férjérõl. Amirõl nehezebb számot adni az aufklérista értelmezésnek és értelmezõknek,
az Pamina sorsa és g-moll áriája. „A tudatlanságban tartott és ezért folyamatosan szenvedõ
Pamina fájdalma egy bizonyos fokig kétségkívül relativizálja Sarastro, a beavatottak világát,
perspektívája leárnyékolja az õ perspektívájukat.” (549.)
Fodor Géza tizenöt év elõtti megoldása épp a partikuláris perspektívák transzcendálása,
meghaladása a mûvészi totalitás sub specie aeternitatis szemszögébõl. „A varázsfuvola
elméleti interpretációtörténetén végigvonul egy módszertani alaphiba, amelyet tehát nemcsak
az ellenfelvilágosodás kritikája, hanem a klasszikus felfogás is elkövet: nem különböztetik
meg, nem differenciálják a perspektívákat. Mind a klasszikus paradigma, mind az ellenfelvilágosodás
kritikája számára Sarastro és a beavatottak perspektívája azonos a felvilágosodás perspektívájával.”
Holott az opera egésze – kiemelten a nyitány komplex zenei felépítése –