Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
362 • Dalos Anna: Recenzió helyett<br />
hamarább az õ saját (hihetetlen) vitalitásukat, azt az igen elementáris tudatot, hogy „la<br />
vita semplicemente continua”, az élet egyszerûen megy tovább... Közelálló személyekre<br />
vonatkoztatva persze a mondás rögtön megcáfolja önmagát. Talán most nekem is<br />
kifelé kellene fordítanom a tenyerem, de tudom, nem lenne semmi értelme megpróbálni.<br />
Mert nekem mindenképpen nagy baj, hogy Géza, anélkül, hogy eljött volna õ<br />
is a FIDELIÓ-ra, csak úgy egyszerûen kilépett az életbõl.<br />
Nem tudtam ott lenni a temetésén, s ez valószínûleg az egyik oka teljesen feloldatlan,<br />
most is hatalmába kerítõ hiányérzetemnek. Hogy az elmenetelérõl szóló, barátok<br />
közötti tudomásulvételben nem vettem részt. Egy temetés, a végsõ búcsúzás nyilván<br />
arra való, hogy eljusson az emberek agyáig: valaki nincs többé. Ez – minden szentimentalizmus<br />
nélkül – nekem még most is alig dereng.<br />
Dalos Anna<br />
RECENZIÓ HELYETT<br />
Fodor Gézára emlékezve<br />
„Azért ezt már tényleg nem lehet” – bosszankodott egy <strong>Holmi</strong>nak készített recenzióm<br />
kapcsán, nevén nevezvén mesteremet, akinek példáját követve ilyen lehetetlen kritikákat<br />
írok. Bûnöm az volt, hogy kizárólag a lemezen megszólaltatott mûveket tárgyaltam,<br />
az interpretációt azonban nem. Kortárs zene esetében ezt a magatartást még csakcsak<br />
elfogadhatónak tartotta – bár egyet nem értett vele –, írásomban azonban, két századfordulós<br />
zeneszerzõrõl, Goldmarkról és Weinerrõl lévén szó, abszurdnak tartotta.<br />
Bosszankodása elgondolkodtatott: vajon igaza van-e, s ha igen, miért ódzkodom a középszerûnél<br />
is gyengébb elõadások értékelésétõl-értelmezésétõl? Õ példamutató módon<br />
sosem ódzkodott. Sokszor morfondíroztam magamban azon, hogyan képes összeegyeztetni<br />
rendkívüli szaktudását, komplex gondolkodását és – talán ezt kellett volna<br />
elsõként említenem – páratlan igényességét a Magyar Állami Operaház többnyire méltatlan<br />
elõadásaival, a dilettáns rendezésekkel, szegényes díszletekkel, az énekesek nevetségesen<br />
alacsony színvonalú vokális és színészi teljesítményével. Hogyan lehetséges,<br />
hogy nem fáradt bele, nem ment el a kedve az egésztõl?<br />
Az OPERAI NAPLÓ utolsó recenziójában minden különösebb panaszkodás nélkül, józanul<br />
úgy ítél: a magyar operakultúra provinciális, sõt a róla író mindenkori magyar<br />
operakritikus – azaz õ maga is – az. Világos: nem kell félni a szótól, de nem kell ízlelgetni<br />
babonás borzongással sem. Talán csak a magyar mûvészet egyik olyan vonásáról<br />
van szó, amely arra figyelmeztet, hogy a zeneélet ügyeiben járatos közírónak mindenkor<br />
praktikusan kell közelednie ahhoz a problématömeghez, amelyet némi eufémizmussal<br />
úgy nevezünk: magyar zenekultúra. Fodor Géza öntudatosan képviselte azt az<br />
álláspontot, miszerint a magyar zenekritikus nem csupán zenekritikus, hanem történész,<br />
szociológus, közgazdász, kulturális politikus és publicista is egyben (628.). Ennek
Change language