06.04.2014 Views

TARTALOM - Holmi

TARTALOM - Holmi

TARTALOM - Holmi

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

403<br />

Wierdl Eszter<br />

FODOR GÉZA EMLÉKÉRE<br />

Fodor Gézával ama kevesek egyike múlt el, aki igazán mély empátiával szemlélte a világot.<br />

Csodálatos volt a mûveltsége, és végtelen a figyelme, ahogy az emberek felé fordult.<br />

Mindez a legnagyobb szerénységgel és kedvességgel párosult, egész lénye mélységes<br />

érdeklõdést sugárzott.<br />

A magyar operajátszás óriási szerencséje volt, hogy õ, aki olyan szerteágazó mûveltséggel<br />

bírt, és olyan sokféle szellemi területen tevékenykedett, épp az opera mûfaja iránt<br />

érzett nem szûnõ, szenvedélyes vonzalmat. Ez a vonzalom nem merült ki az operai mûvek<br />

nagyszabású dramaturgiai és esztétikai elemzésében, hanem a mûfaj élõ, lüktetõ jelenére,<br />

az elõadásokat létrehozó alkotók és mûvészek mûködésére is kiterjedt.<br />

Minden aspektus érdekelte. A rossz elõadásokat éppoly kérlelhetetlen alapossággal<br />

elemezte, mint a neki tetszõ produkciókat. Ha új bemutató volt az Operában, õ az összes<br />

elõadást megnézte mindkét szereposztással, a nézõtér más és más pontjáról. Elfogulatlan<br />

és empatikus volt. Hihetetlen éleslátással és tökéletesen precíz jelzõkkel bírált<br />

vagy dicsért, de akárhogy is, soha nem volt bántó vagy túlzó. Kritikus volt, de nem az<br />

a produkciót vitriolos érzéketlenséggel bíráló kívülálló, akitõl minden elõadómûvész<br />

retteg, hanem olyasvalaki, akinek a figyelmes és elmélyült észrevételeit el lehetett, sõt<br />

szükségszerûen el kellett fogadni. Érzékeny szemmel figyelte a mûvészeket, nemcsak<br />

elvárásokkal, hanem megértéssel is.<br />

Nekem, kezdõ énekesként – de késõbb is – nagyon sokat jelentett, hogy amikor egyegy<br />

megfeszített próbaidõszak után, rengeteg elemzést és próbálgatást követõen bemutattunk<br />

egy darabot, õ felfigyelt a rejtett, játékos részletekre, ezzel beteljesítve az<br />

elõadói álmot az igazán érzékenyen figyelõ közönségrõl. Gyakran olyan apró mozzanatok<br />

keltették fel a figyelmét, mint egy arcon átsuhanó mosoly vagy egy apró mozdulat.<br />

Ilyenkor éreztem, hogy nem volt hiába az aprólékos finommunka. Biztonságban<br />

érezhettem magam, hogy valaki valóban látja és hallja azt, amire törekszem, és ebben<br />

az érzelmi biztonságban a kínosabb észrevételek, mint pl. a rossz szövegérthetõségre<br />

vagy stilisztikai hibákra tett megjegyzések ugyanolyan építõ erejûek lettek, nem váltották<br />

ki dacos ellenállásomat.<br />

Amikor pár éve, az egyaránt énekes- és közönségpróbáló MOZART-MARATON-t játszottuk,<br />

gyakran szó szerint fel kellett másznunk a közönség sorai közé, és a nézõket – számukra<br />

nyilvánvalóan rettentõen zavarba ejtõ módon – a játékba bevonva kellett énekelnünk.<br />

Az opera (COSÌ FAN TUTTE) egyik jelenetében épp nekik siránkoztunk szomorú<br />

sorsunkról, amikor a zavart mosolyok és a rémült, lesütött szemek között megláttam<br />

Fodor Gézát a nézõk között. Gondoltam, jó móka lesz õt is bevonni, kicsit zaklatni,<br />

így odanyújtottam neki a kezem, és neki énekeltem. Õ elõrehajolt, megfogta a kezem,<br />

és a legnagyobb együttérzéssel bólogatva megszorította. Az arcán ez volt: te szegény,<br />

szegény, buta Fiordiligi, tudom, hogy most nehéz neked... Nem jött zavarba, nem szûnt<br />

meg a produkciónak önmagát önfeledten átadó nézõnek, hallgatónak lenni.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!