You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
403<br />
Wierdl Eszter<br />
FODOR GÉZA EMLÉKÉRE<br />
Fodor Gézával ama kevesek egyike múlt el, aki igazán mély empátiával szemlélte a világot.<br />
Csodálatos volt a mûveltsége, és végtelen a figyelme, ahogy az emberek felé fordult.<br />
Mindez a legnagyobb szerénységgel és kedvességgel párosult, egész lénye mélységes<br />
érdeklõdést sugárzott.<br />
A magyar operajátszás óriási szerencséje volt, hogy õ, aki olyan szerteágazó mûveltséggel<br />
bírt, és olyan sokféle szellemi területen tevékenykedett, épp az opera mûfaja iránt<br />
érzett nem szûnõ, szenvedélyes vonzalmat. Ez a vonzalom nem merült ki az operai mûvek<br />
nagyszabású dramaturgiai és esztétikai elemzésében, hanem a mûfaj élõ, lüktetõ jelenére,<br />
az elõadásokat létrehozó alkotók és mûvészek mûködésére is kiterjedt.<br />
Minden aspektus érdekelte. A rossz elõadásokat éppoly kérlelhetetlen alapossággal<br />
elemezte, mint a neki tetszõ produkciókat. Ha új bemutató volt az Operában, õ az összes<br />
elõadást megnézte mindkét szereposztással, a nézõtér más és más pontjáról. Elfogulatlan<br />
és empatikus volt. Hihetetlen éleslátással és tökéletesen precíz jelzõkkel bírált<br />
vagy dicsért, de akárhogy is, soha nem volt bántó vagy túlzó. Kritikus volt, de nem az<br />
a produkciót vitriolos érzéketlenséggel bíráló kívülálló, akitõl minden elõadómûvész<br />
retteg, hanem olyasvalaki, akinek a figyelmes és elmélyült észrevételeit el lehetett, sõt<br />
szükségszerûen el kellett fogadni. Érzékeny szemmel figyelte a mûvészeket, nemcsak<br />
elvárásokkal, hanem megértéssel is.<br />
Nekem, kezdõ énekesként – de késõbb is – nagyon sokat jelentett, hogy amikor egyegy<br />
megfeszített próbaidõszak után, rengeteg elemzést és próbálgatást követõen bemutattunk<br />
egy darabot, õ felfigyelt a rejtett, játékos részletekre, ezzel beteljesítve az<br />
elõadói álmot az igazán érzékenyen figyelõ közönségrõl. Gyakran olyan apró mozzanatok<br />
keltették fel a figyelmét, mint egy arcon átsuhanó mosoly vagy egy apró mozdulat.<br />
Ilyenkor éreztem, hogy nem volt hiába az aprólékos finommunka. Biztonságban<br />
érezhettem magam, hogy valaki valóban látja és hallja azt, amire törekszem, és ebben<br />
az érzelmi biztonságban a kínosabb észrevételek, mint pl. a rossz szövegérthetõségre<br />
vagy stilisztikai hibákra tett megjegyzések ugyanolyan építõ erejûek lettek, nem váltották<br />
ki dacos ellenállásomat.<br />
Amikor pár éve, az egyaránt énekes- és közönségpróbáló MOZART-MARATON-t játszottuk,<br />
gyakran szó szerint fel kellett másznunk a közönség sorai közé, és a nézõket – számukra<br />
nyilvánvalóan rettentõen zavarba ejtõ módon – a játékba bevonva kellett énekelnünk.<br />
Az opera (COSÌ FAN TUTTE) egyik jelenetében épp nekik siránkoztunk szomorú<br />
sorsunkról, amikor a zavart mosolyok és a rémült, lesütött szemek között megláttam<br />
Fodor Gézát a nézõk között. Gondoltam, jó móka lesz õt is bevonni, kicsit zaklatni,<br />
így odanyújtottam neki a kezem, és neki énekeltem. Õ elõrehajolt, megfogta a kezem,<br />
és a legnagyobb együttérzéssel bólogatva megszorította. Az arcán ez volt: te szegény,<br />
szegény, buta Fiordiligi, tudom, hogy most nehéz neked... Nem jött zavarba, nem szûnt<br />
meg a produkciónak önmagát önfeledten átadó nézõnek, hallgatónak lenni.