TARTALOM - Holmi

Vajda Mihály: Mozart a változó világban • 395
ban ábrázolja az egész élet drámáját.” „Mozart kérdése nem az, hogy valaki mennyire, hanem
hogy hogyan szeret.” S hogy hogyan szeret a Gróf és a Grófné, Figaro és Susanna, meg
Cherubin, az majdnem teljesen független ezeknek az embereknek a társadalmi státusától.
Hogy „[a] Gróf életében nincsenek konzekvenciák” (123.), hogy az érdektelenség és
az emberismeret hiánya az alapvetõ tulajdonsága, hogy „nem státusánál fogva, hanem
éppen szerelmében a legmélyebben arisztokrata” (127.), hogy a látszólag nagy szenvedély nála
gáláns, erotikus kalanddá válik (127.) stb. Egyfajta éppen annyira modern karakter,
mint az opera valamennyi fõszereplõje. Csak a Cherubin-elemzést szeretném még kiemelni.
„Cherubin bizonyos mértékig tüneményszerû, megfoghatatlan, nem egészen emberi.
Kierkegaard módszere, amikor filozófiája demonstrálására megkülönbözteti az apródot mint
meghatározott személyt, individuumot a mitikus apródtól, itt kivételesen [már miért kivételesen?
– V. M.] alig torzít. Kierkegaard valóban meg tudta egyetlen szóval határozni az apród lényegét:
»szerelemittas«. Cherubin úgyszólván tényleg nem más, mint egy lelkiállapot, egy emberi
állapot – ha úgy tetszik: stádium – szimbolikus alakja: az ébredõ vágyé. Ez a vágy absztrakt
és általános, tárgya az egész nõi nem. Ebbõl fakad ellentmondásossága: a boldog eufória és a
mély melankólia. Mert hiszen e vágy tárgya minden, de semmi sem igazán. A vágy univerzális,
s így minden forrásba hozza; de mivel univerzális, semmiben és senkiben nem találhatja meg a
maga sajátos tárgyát.” (119.) Még egy idézet Cherubinnal kapcsolatban: „Nem véletlen,
hogy Kierkegaard óta nagyon gyakran mondják Cherubint leendõ Don Juannak. Kierkegaard
szerint ugyanis mindkettõjük vágyának tárgya maga a nõiség, csak Don Juan vágya intenzitásában
és meghatározottságában fejlettebb.” (122.) Géza ehhez – szerintem találóan – hozzáteszi,
hogy „Cherubin életproblémájában adva van egy másik, a Don Juanéval pontosan ellentétes
életlehetõség is: a szentimentális hõsé”. (122–123.)
Drága Gézám, láthatod – ha odaföntrõl lehet egyáltalában bármit is látni –, A VA-
RÁZSFUVOLA-elemzés korrekciójának elolvasása után, jóllehet, azt az írásodat nem szerettem,
mégis feltámadt bennem a kíváncsiság az egész könyv iránt, melynek bizonyos
elemzéseit minden fenntartás nélkül, élvezettel olvastam. S olvasván a három Da
Ponte-operát illetõ elemzéseidet, igazán nem zavartak itt-ott felbukkanó lukácsiánus
megjegyzéseid. „Ez a karakter-tipológia nem egyszerûen szociológiailag reprezentatív, hanem
valóban történelmi-dinamikus. A szerelmi konfliktusok itt egyúttal történelmi értékkollíziók. Mozart
operáját [még mindig a FIGARÓ-ról van szó – V. M.] tehát szerelmi drámaként kell elemeznünk,
de a szerelmi dráma éppen ebben a minõségében igazán történelmi dráma.” (119.)
Mintha személyesen Gyuri bácsi magyarázná neked odafönt az operát. „Szerelmi drámaként
kell, kérem szépen, elemeznünk...”, „mert, kérem szépen, éppen ebben a minõségében
igazán történelmi” – hallom az öreg számomra felejthetetlen hangját. Persze
hogy nem zavar ez, hiszen a hetvenes évek elején a karakterek és a történelem öszszefüggését
illetõen biztosan egyetértettem még az öreggel. Vagy ebben talán még ma
is egyetértek? Nem tudom eldönteni. Ennek vizsgálata igen messzire vezetne, most
pedig Rólad van szó, Gézám. Talán egyetlen – ismétlõdõ – megjegyzéseden szisszentem
fel. Itt sem azért, mert nem értek vele egyet. Na és? Hanem mert mai emberfelfogásomat
nagyon sérti. Nem szabad tehát, hogy zokon vegyed. „Susanna erotikus sokrétûsége
csak teljes emberségén belül kap igazán mély értelmet. Mert Susanna teljes ember, a kifejezésnek
abban a goethei értelmében, hogy »a legkisebb ember is teljes lehet, ha képességeinek és
készségeinek határain belül mozog«. Susanna mindennapi ember, akinek életkörülményei nem
adnak módot a legmagasabb szellemi kibontakozásra, arra, hogy mindenoldalúan kifejlõdjenek
magasrendû erkölcsi-emberi tulajdonságai.” Nem vitatom, hogy Susanna se nem Mozart,
se nem Goethe, se nem Lukács. De miért ne fejlõdhetnének ki ettõl mindenoldalúan
magasrendû erkölcsi-emberi tulajdonságai? S arra is tudnék példát hozni, hogy a leg-