értekezés - Szent István Egyetem

A 4.1.1.5 fejezetben a (7) egyenletben definiáltam a vákuumos szennyvízelvezető rendszer
csőhossz menti, a hossz-szelvény geometriájától (liftkialakítási és ellenesési viszonyaitól)
függő, a liftek (vízzsákok) 100 százalékos töltöttsége esetén elért lehetséges maximális
statikus vákuumveszteséget.
A vizsgálati körülmények között lefolytatott méréssorozat nyilvánvalóvá tette, hogy a
levegő/víz arány egy bizonyos – a vákuumtartály nyomásértékétől függő – határig történő
növelése minden egyes vákuumtartály nyomásérték esetén csökkenti a csőhossz menti
statikus vákuumveszteséget.
A statikus vákuumveszteség csökkenés fizikai magyarázata abban keresendő, hogy a
levegő/víz arány növelése eredményeképpen a liftek, vízzsákok töltöttsége csökken.
Az is kiderült a mérésekből, hogy a levegő/víz arány fent említett határ fölé növelése már
további statikus vákuumveszteség csökkenést nem eredményez, azaz lesz egy minimális, a
rendszer geometriájától függően beálló vízzsák töltöttség. A statikus vákuumveszteség
diagramon látható minden vákuumtartály nyomás esetén ez a bizonyos kitűntetett érték,
amelynél tovább növelve a levegő/víz arányt a csőág menti teljes statikus
vákuumveszteség már nem csökken.
Ez egyúttal arra a felismerésre is vezetett, hogy a levegő/víz arányt teljesen felesleges e
határ fölé növelni, mivel a további növelés már az ág végén elérhető vákuumszint növelése
szempontjából eredményt nem hoz, ezzel szemben a szállítás energiaigényét növeli.
Az egyes vákuumtartály nyomásokhoz tartozó, a levegő /víz arány növekedése esetén már
további statikus vákuumveszteség csökkenést nem eredményező határpontokat (amely a
meredeken csökkenő és a vízszintes egyenes metszéspontja) statikus vákuumveszteség
mérséklő pontoknak neveztem el.
A fajlagos energiaigény levegő/víz aránytól való függését ábrázoló 55. ábrán a statikus
vákuumveszteség mérséklő pontok a megfelelő vákuumtartály nyomásérték görbén
megjeleníthetőek. Az ezekre a pontokra itt ugyancsak Mathcad szoftver segítségével
illesztett regressziós egyenest statikus vákuumveszteség mérséklő határnak neveztem el
és az alábbi egyenlettel jellemezhető:
f = −0 .075 ⋅ r + 0.472
(100)
Az illesztett egyenest jellemző adatokat terjedelmükre való tekintettel a mellékletben
helyeztem el.
Az ésszerű üzemelési tartomány levegő/víz arányai felső határának meghatározása után
vizsgáljuk meg az alsó határt is.
Amint arra már utaltam, a levegő/víz arány egy értéken aluli csökkentése oly mértékű
statikus nyomásveszteséget eredményez, hogy a vákuumszelep nyitásakor a víz beszívása a
vákuumot helyileg annyira lecsökkenti, hogy a szelep már nem képes szállítólevegőt
beszívni és a rendszer elvizesedik.
A egyes vákuumtartály nyomások esetén mért legkisebb, még üzembiztos levegő/víz
arányok melletti üzempontok MathCad szoftver általi illesztésével kapott egyenest
lefulladási határegyenesnek neveztem el és az az alábbi egyenlettel jellemezhető:
107