értekezés - Szent István Egyetem

3.2.3 Előnyök a gravitációs csatornázással szemben
A vákuumos rendszer alkalmazása elsősorban ott jelent előnyt, ahol a sík terepviszonyok
következtében a gravitációs csatorna csak rendkívül kis eséssel, mélyen, a talajvíz szintje
alatt több szennyvízátemelővel építhető meg. Már említettem, hogy az MSZ EN 752-es
számú szabvány egyértelműen előírja, hogy a gravitációs csatorna lejtése DN 200 cső
esetén minimum 5 ‰ kell, hogy legyen, ha a 0,7 m/s öntisztítási sebesség nem
biztosítható. Vidéki kistelepüléseken elválasztott csatorna esetében ez az áramlási
sebesség a hálózatnak csak kevés szakaszán érhető el. Ebből következik, hogy síkvidéki
viszonyok között legalább 5 ‰ eséssel kell a kisvárosok, falvak DN200-as csöveit építeni,
ami 1 km csőhossz esetén 5 m mélyülést jelent a kiindulási mélységhez képest.
Az MSZ EN 1091:2001-es szabvány azt írja (MSZ EN 1091 2001c), hogy a vákuumos
szennyvízelvezető rendszereket különösen akkor kell tekintetbe venni, ha a következő
körülmények között egy vagy több fennáll:
-nem elegendő a természetes esés, azaz ha sík vagy mélyen fekvő településeket kell
csatornázni,
-elszigetelt fekvésű településrészeken, csekély beépítési sűrűség esetén,
-rossz talajviszonyok esetén, pl. magas talajvízszint, süllyedésveszély, sziklás altalaj,
-akadályok esetén, mint pl. keresztezendő vízfolyások, közművezetékek,
-vízvédelmi területeken,
-csak időszakosan keletkező szennyvizek esetén, pl. üdülőterületeken,
-ha az építési munkák káros hatásait alacsony szinten szükséges tartani.
3.2.3.1 A környezet kímélése kivitelezéskor
A vákuumos rendszer kis árokmélységbe fektetett hegesztett KPE vezetékből épül
szemben a gravitációs csatorna rendszerint nagy árokmélységben fektetett, tokos
kötésekkel illesztett, többnyire PVC vagy beton csővezetékével.
A vákuumos rendszer építése esetén a megmozgatott föld tömege mindössze mintegy 20-
40%-a a gravitációs rendszer építése esetén kitermeltnek. Ez az egyszerű tény önmagában
már jelentős környezet- és társadalomkímélést jelent, hiszen az ezzel járó zaj- és
porterhelés, a munkagépidő, a lakosság zavarásának mértéke, a földelhordás és
visszahordás teherautó forgalma, a forgalomterelés környezetet és idegrendszert terhelő
hatásai, illetőleg azok időtartama lényegében arányban vannak a kitermelt föld
mennyiségével. A vizsgálatot az árokásással megbolygatott talaj egészére kiterjesztve
könnyen belátható, hogy a gravitációs csatorna építésekor a nagyobb volumenű
földmunkával a természetes talajállapot és talajszerkezet egésze kerül mélyebben és
nagyobb mértékben zavarásra, sőt esetenként a hosszantartó vákuum kutas talajvízszintsüllyesztéssel
tágabb környezetben okozhatnak normál körülmények között fel nem lépő
természetidegen hatásokat. A mély munkaárok betemetésekor nagyobb gondossággal kell
eljárni a tömörítés során a későbbi utólagos talajtömörödés kedvezőtlen hatásai
(burkolatsüllyedés, beszakadás) elkerülése érdekében. Mindezen negatív hatások vagy
teljesen, vagy nagymértékben kiküszöbölhetőek a vákuumos csatorna építéséhez szükséges
kisebb árokmélységek miatt.
Az összehasonlításban meg kell említenem a szennyvízátemelő műtárgyak szerepét is.
Sok helyen csak nagyszámú átemelővel lehet gravitációs csatornát építeni. Ezek mélysége
esetenként elérheti akár az 5 m-t is. A vákuumos csatorna rendszerekben általában
elegendő egy átemelő funkcióval ellátott 3 m mély vákuumgépház építése, amelynek
31