Koltai Tamás - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖRSzántó JuditA láthatatlan hôs■CSEHOV: IVANOV ■Amûsorfüzet tanúsága szerint ez a szolnoki Szigligeti Színház tizedik Csehov-elôadása, Telihay Péternek pedig az ötödik (Szolnokon az elsô)Csehov-rendezése; a produkció tehát két halmaz közös része, szaknyelven szólva metszete.Mint ilyen, sajnálatos módon nem kiemelkedô; átlagos mai magyar színházi este, amelynek egyetlen kiemelkedô hozadéka maga a darab: aCsehov második színmûveként 1887-ben keletkezett Ivanov, amelynek miliôjében, mellékfiguráiban még erôsen érezhetô Gogol és Osztrovszkijhatása, de fô vonulata és elsôsorban fôhôsének rajza már hamisítatlanul csehovi. Vagyis világdráma, amelyet lehet rendezôileg aktualizálni, rendkívülmarkáns korfüggô elemeit tompítani, akkor is ugyanarról fog szólni: ember és társadalmi környezete örök, gyógyíthatatlan konfliktusáról,az ifjúkori álmok szétfoszlásáról, a miliô hatalmáról, az emberek közti kommunikáció képtelenségérôl.Semmi kétség: errôl szól Telihay rendezéseis; a rendezô Csehov iránti nemesvonzódásából és eddigi munkáiból úgyszólvánszakmai minimumként következik,hogy Csehov-értelmezése pontos, világosés meggyôzô; a közönség fogékonyabbrésze hiánytalanul megértheti a dráma tétjétés világképét, mint ahogy az általam látottestén (nem premieren) a reagálásai iskifogástalanok voltak. Telihay a komplex,összetett dráma minden rétegét elemzi ésmegszólaltatja; így kellô színpadi súllyalsüvölt és csattan az a motívum is, amelyneka késôbbi Csehov-drámákban nincsfolytatása, itt azonban kiemelt fontossággaljelenik meg: az orosz társadalom –arisztokrácia, értelmiség, polgárság – zsigeri,bár egyelôre csak úgynevezett „békebeli"antiszemitizmusa. Telihaynak tehátátfogó látomása van a mûrôl, amelyet esztétikusanés drámaian helyez el MenczelRóbert széles ölelésû, sajátos és hiteleslégkört árasztó színpadképében. Ez aszínpad mellesleg kidomborítja és egybenironizálja, hogy Ivanov személyében egyfajtaértelmiségivel van dolgunk: az elôszínpadon,egy kivájt teknôfélében könyvekrendetlen összevisszaságát látni, azíróasztalon halomban állnak az irományok(nem lehetetlen, hogy bokros szabadidejébenIvanov írogat is), a zsinórpadlásrólpedig könyvek lógnak be a színpadtérbe– könyvek, amelyek azonban villanykapcsolókéntfungálnak, s amelyekbôla duhaj vendégek ki-kitépnek egyegyoldalt. (Kevesebb jót mondhatokTresz Zsuzsáról, aki különösen a nôknektervezett elônytelen és jellemzôerôben isszûkölködô jelmezeket.)Telihay azonban – és ez is szinte természetes– a gondos feladatmegoldáson túl israjta akarja hagyni kézjegyét a dráma szövetén(és itt nem az olyan kétes ízlésselepatírozó dramaturgiai – vagy dramaturgi– betoldásokra gondolok, mint a „HappyBirthday" eléneklése, avagy a businessrevagy a mozifilmekre való utalás). A darabonvégigvonul az a rendezôi fogás, hogyIvanov némán és a többi szereplô számáraláthatatlanul számos, amúgy nélküle lezajlójelenetet is végigasszisztál, egy ízbenEgri Márta (Zinaida Szavisna), Kaszás Mihály (Sabelszkij) és Melkvi Bea (Babakina)1 4 ■ 2003. ÁPRILISXXXVI. évfolyam 4. szám