Koltai Tamás - Színház.net

DISPUTAszete után, hogy ne mindig csak a csontigrágott s unalomig idézett görögöket, latinokat,XVIII., XIX. és XX. századi európaiakatemlegessük?Nézetem szerint a „tartalmi újdonság"kötelezô, iparszerûen módszeres hajhászásakorunkban nem annyira a mûvészetek,hanem inkább a tudomány, a tudományosakadémiák nyomora. Miért nem tudjuktudomásul venni, hogy nincs emberiérzés, amelyet számtalan formában mármeg nem írtak, meg nem énekeltek, megnem festettek, el nem táncoltak stb., stb.?Hogy a mûvészetekben az új elsôsorban aréges-régen ismert tartalom új formábanvaló megjelenítése lehet? Mire van alapozvaaz a feltételezés, hogy a darabbantöbb a „még soha nem voltat keresô spekuláció"?Mi az a „még soha nem volt", amitegyáltalán a szûkebb tárgy kapcsán kereshetnék,ha nem maga a forma?Tegyük fel most, hogy a kritika tárgya acímmel ellentétben és a kiemelt idézettelösszhangban az én személyem mint alkotóé.Hogyan állja meg ekkor a helyét az énGertrude Stein szerepébe történô meglehetôsenönkényes és sematikus „beillesztésem"?Az ötlet mint írói fogás valóban hatásos,megdöbbentô, dédapáink süteménydobálósnémafilmjeinek derûjétidézi, de ez a derû a kritikával szembenelvárható mélységekhez viszonyítva nagyonis a felszínen úszkál. Helyénvaló-eilyen burleszkszerû hatással élni a kritikamûfajában?Stein nem koreográfiákat, hanem irodalmimûveket alkotott. Formai kísérletezéseineklényege anyanyelvének, az amerikaiangol egy változatának a „szétcincálása"volt. Sokan pusztán nyelvi okokbólsem voltak képesek mûveit olvasni, s egyáltalánnem meglepô, hogy irodalmi munkásságanem aratott, s ma sem arat vitáktólmentes, egyértelmû elismerést.A nyelv és a tánc, a kosztüm, a szín- ésfényeffektusok, valamint a színpadi díszletegyüttese egészen más közeget, formanyelvetjelentenek. A nyelvnek valóban vannakkiforrott hagyományai, a modern táncvagy táncszínház azonban egy most kialakulóbanlévô mûfaj, amelyet (Claude DebussyCroche úr álnéven kimondott szavaivalélve) még nem mérgezhettek meg„roskatag nézetek elvadult formulái, melyekcsupán gyenge tehetségûek számárajelentenek támasztékot". 1 Az az észrevétel,amely Steinre állhat az irodalomban, nemokvetlenül érvényesíthetô másvalakire, akitáncszínházzal foglalkozik. Ami tehát a„steini értékrend" hozzám való közelállásátilleti: szakmai szempontból alapja enneknemigen lehet.Meglehet, hogy ezt félreértem, de úgy érzem,hogy Stein személyének egyszerû,praktikus kéziszerszámként (klopfolóként)való felhasználása azt sejteti, hogy a„steini értékrend" hozzám való közelállásának emlegetése valamiféle megrovás kívánlenni. Ha eddig a tartalommentesség és az üres formák hajszolásának vádjával illetett,nem gondolhatott volna a kritikus éppen ezen a ponton a tartalomra? Meglehet, hogyGertrude Stein csapni való volt mint író, ez azonban nem von le semmit abból, hogy mégiscsakzseniális mûvész volt, méghozzá életmûvész. A „szalon", amit megteremtett, s aszemélyes boldogságnak a szeretet, a hûség és a szigorú monogámia saját korában ésköreiben is korszerûtlennek bélyegzett eszközeivel történt megvalósítása nem éppenelhanyagolható életmû, s értékrendként bátran vállalható, bár ez a darab speciel nemerrôl szól.S mi baj van a „kombinatív" jelleggel? A tánc mint mûfaj nem lehet „nem kombinatív".Az ember anatómiai adottságai és a mechanika törvényei miatt az ôket kihasználó klasszikusbalett egymással kombinálható elemi mozdulatok sokaságából épül fel. Lehet erre atudásra támaszkodni vagy nem támaszkodni, azonban mint alapnak az elvetése a moderntáncban önmagában aligha jelentene újat. Hiába illeti például a Káma-Szútra a leghangzatosabbnevekkel a nemi érintkezés egyes pózait, ezek a pózok akkor sem lehetnekmások, mint azon szerény lehetôségek kombinatív kiaknázásai, amelyeket a háromdimenziósEukleidész-féle térgeometria és a „lyuk és csapszeg" nevû meglehetôsen unalmasipari szereléstechnológiai paradigma egyáltalán lehetôvé tesznek. Okvetlenül fel kell eztróni szerzôinek?kritika, nekrológ vagy kinyilatkoztatás?A Steinnel való összevetésben van egy további durva aszimmetria, amelyet szóvá szeretnéktenni. Kristó Nagy István Gertrude Steinrôl szóló sorait vélhetôen az írónô halálaután írta. A halállal valóban lezárul annak lehetôsége, hogy az ember önnön tehetségeújabb bizonyítékaival rukkoljon ki. Holtakkal szemben tehát jogos a befejezett igeidô. Félénkenjegyezném meg: csekélységem pillanatnyilag harmincéves sincs, s Kutszegi CsabaJelenet a /Verziókból3 6 ■ 2003. ÁPRILIS