Koltai Tamás - Színház.net

OPERAKalmár Magda (Berta), Meláth Andrea (Rosina) és Busa Tamás (Figaro)erôfeszítést igényelne tôlük, s nagyobb meglepetést okozna a bent lévôknek. Arról nembeszélve, hogy ha ez ilyen könnyen megy, akkor miért nem sikerül Almavivának is, s miszükség van például az erkélyhez állított létrára?Van humorpotenciál abban, hogy az intrikus Basiliót ellátják laptoppal és mobiltelefonnal,viszont a túlmagyarázás körébe sorolnám a rágalomária élô illusztrációját (e számalatt álarcos clownjaink újságot olvasva szállingóznak be a színpadra). A legkevésbé semhumoros, ám annál kínosabb annak a jelenetnek a megoldása, amelyben a zenemesterkéntfellépô Almaviva grófnak egy néma hangszeren kell kísérnie Rosinát és Bartolót.Még irritálóbb az elharapódzó vezényelgetés. Ezt már a keretjátékban elkezdik az álarcosok,amikor némi gyér táncolás után letelepszenek a színpad szélére, és keresetten játékosmozdulatokkal dirigálják az árokban játszó muzsikusokat. De e rossz szokást végül szinteminden szereplô átveszi. Vajon teljesen jogosulatlan lenne úgy érezni, hogy a rendezés ezzelazt ismeri el: egyszerûen nem tud mit kezdeni a színpadon tébláboló emberekkel?A Rosina szerepében fellépô Meláth Andrea az általam látott két elôadás legharmonikusabb,belsô biztonságtól áthatott figurája. A színpadi alak nôiessége, könnyedsége ésméltósága hangban és fellépésben egyaránt megnyilvánul. Meláth kellemes tónusú, kimûveltszopránján választékosan formálódnak a dallamívek, és magától értôdô konkrétsággalszólalnak meg a koloratúrák. Létai-Kiss Gabriella ugyanezen szerep kihívásai elôlnehezen akceptálható modorosságba menekül – vokalitása sem igazán sugárzó, s a szólamékítményei is kifognak rajta. Mindkét elôadásban Kenesey Gábort láttam Bartolodoktorként. Kenesey stabil énekes teljesítményt nyújt, de hangja a magánszámokbansem izzik fel annyira, hogy a gyámleánya kezére pályázó öregúr falstaffi energiáiról hírthozzon. Színpadi alakítása rutinos, de kontúrtalan.Blazírt nyugalommal, a kívülálló fensôbbségével lép színre Kováts Kolos Basiliója.Kissé mereven és idegenül, de mégis készségesen veszi kezébe az intrika szálait, miközbenmesszire röpíti hangját, egy olyan dimenzióba, amelynek létérôl az elôadásbólegyébként nem is szerezhetnénk tudomást. Gregor Józsefben Basilio mûködésbe hozzaelfojtásra amúgy sem ítélt komédiásösztöneit. De elég hamar kiderül, hogy megfelelôközeg, megfelelô szituációk híján nem lehet valami nagy komédiázást csapni. A figuralassan elvész a megszokások rengetegében. Gregor hangja ezúttal nem tündökölt zavartalanulrégi fényében. A hangtartomány felsô régiójában a voce mindig megfeszül. Elôadásábannem vált igazán elementárissá a rágalomária sem.Rossini és Sterbini nem tulajdonít különösebb jelentôséget annak, hogy motiválja Rosinaés Almaviva érzelmeinek felébredését. Már Almaviva elsô cavatinájában meg kelleneszólalnia az ellenállhatatlanul csábító szenzualitás hangjának ahhoz, hogy a történetnekvalóban legyen tétje. Jelentéktelen Almavivák puszta létükkel is megkérdôjelezik a játékértelmét. A szerepet most nem olyan tenorokra osztották, akik ezt a veszélyt elhárítottákvolna. Berkes János nem igazán jellegzetes színpadi figura (legalábbis nem tûnik annakSzinetár rendezésében). Hangja a felsô régióban kellemetlenül élessé válik; elôadásábana Rossini-dallam díszítései csupán reménytelenül leküzdendô akadályt jelentenek. MukkJózsef vokálisan megalapozottabb, de egészében mégis súlytalan alakítást nyújtott. BusaTamás kellô dinamizmussal játssza Figarót, ám igazi énekes virtuozitás hiányában szükségszerûencsak a szerep felszínét mutathatta meg. Alakítása mindenesetre a játékidôelôrehaladtával egyre jobb lett. Ez azt is jelenti, hogy elôadásában éppen a nagy belépôsikerült a legkevésbé. Massányi Viktor sincs olyan fölényes viszonyban a szólam vokálisMezey Béla felvételeinehézségeivel, hogy megengedhesse magánaka Figaróhoz amúgy elengedhetetlenülhozzátartozó nagyvonalúság luxusát.Éneklése technikailag biztonságosabbnaktûnt Busáénál, de fellépése az utóbbiénáljóval rugalmatlanabb volt. Fontoskodó jelentéktelenségenés mérsékelt alkoholizmusontúl a rendezés nem tulajdonít mástBartolo házvezetônôjének, Bertának. KalmárMagda és Ötvös Csilla egyaránt túljátsszáka szerepet. Kalmár hangjának állapotafájdalmas, de már évekkel ezelôtt is azvolt. A voce felszínén súlyos sebet ütött azidô, s az extrém vibratók sajnos nem tûnneka legmegfelelôbb kompenzációnak.Ötvös Csilla vokálisan ennél jobb kondícióbanvan – finomkodó, affektált éneklésemégsem okozott most túl sok örömöt.Meglehetôsen pongyolán és csúnya, szálkáshangzást produkálva játszott a MedveczkyÁdám irányította zenekar. A feszes,pergô ritmikájú részekben az együttesgyakran elcsúszott az énekesektôl, s a nagycrescendók is befulladtak a fokuszálatlanés enervált hangzásvilágba. Nem hiszem,hogy ezen állt vagy bukott a produkció, deazért be lehetett volna szerezni egy csembalóta recitativókhoz – a zongorahangnémileg mellbevágó volt.Plüssmaci három évvel ezelôtt debütálta Carmen Szinetár igazgató által rendezettelôadásában. Hitelt érdemlô beszámolókszerint ebben a máig mûsoron lévô produkcióbanPlüssmaci szerepeltetése legalábbannyira indokolt, mint a másodikigazgatói periódus opusában, A sevillaiborbélyban. Plüssmaci énekes teljesítményérôltalán még korai lenne nyilatkozni,de színpadi jelenléte máris rendkívül intenzív.Különösen abban a jelenetben tûniknélkülözhetetlennek, amelyben Rosinaés Figaro két oldalról, fülénél fogvaragadják meg ôt, s elôre-hátra lengetik.Tessék csak elképzelni, Plüssmaci nélkülmi az ördögöt tudnának kezdeni egymással?Ezt talán még a jeles szerzôk sem gondoltákvégig.GIOACCHINO ROSSINI:A SEVILLAI BORBÉLY (MagyarÁllami Operaház Erkel Színháza)DÍSZLET: Csikós Attila. JELMEZ: Vágó Nelly. KO-REOGRÁFUS: Fodor Gyula. KARIGAZGATÓ: KatonaAnikó. RENDEZÔ: Szinetár Miklós. KAR-MESTER: Medveczky Ádám.SZEREPLÔK: Berkes János/Mukk József, KeneseyGábor/Szüle Tamás, Meláth Andrea/Létai-Kiss Gabriella/Megyesi-Schwartz Lúcia,Busa Tamás/Massányi Viktor, KovátsKolos/Gregor József/Fried Péter, AmbrusÁkos/Zsigmond Géza, Andrássy Frigyes,Kalmár Magda/Ötvös Csilla, Németh Gábor/MartinJános. Kropf Táncegyüttes.XXXVI. évfolyam 4. szám2003. ÁPRILIS ■ 2 1