Koltai Tamás - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖRnincsenek végigmondott mondatok, mert nincs mit végigmondani, lévén végiggondolatlanokmaguk a közlések. Szalmaláng-lelkesedés, ideológiátlanság, hóbort – ezek szócsépléskéntvaló megjelenése a kiüresedett forradalmi tudat szemantikai tükre. (Ellenpéldagyanánt kínálkozik a filozofáló-moralizáló-ideologizáló forradalmárok lávaszerû szóömlenyeDosztojevszkijnél az Ördögökben.) Bodolay játékot ûz a rövid, velôtlen riposztokból,henye, befejezetlen félmondatokból, abortált közlésekbôl. Némelyikük csak azelôadás szituációjában és a játék ritmusában igazolja önmagát, s azt a közismert tényt,hogy a drámai szöveget annak mûködtetése teszi. Nem mindig könnyû megkülönböztetni,hogy a szerzô vagy a szereplô elszabadult rögtönzésérôl van-e szó; szerencsés esetbena kettô fedi egymást, például amikor valaki nem tudja, hogy az „allonzanfan" megszólítás-evagy jelszó. Igazán a helyzetbe foglalt szövegelések ülnek, például amikorFulvio egy temetési búcsúbeszéd közben ügyes fordulattal visszaszerzi a pénzzel telt erszényt.A blôdli néha jellemzi a szereplôt, néha csak jobb-rosszabb vicc; az idézetintarziák(„a tett halála az okoskodás", „Harang. – Értünk szól?" stb.) a szerzô szokásoskajánkodásai. Hasonló játékötletek is vannak, melyek egy részérôl jobb lett volnaAnger Zsolt (Fulvio Imbriani) és Balogh Erika (Eszter)lemondani, például az ismert tévészignálrólvagy a fakundózásról.Annál is inkább, mivel máskülönben azelôadás Bodolay dramaturgiailag és képilegegyaránt legáttekinthetôbb, leginkábbletisztult rendezései közé tartozik. SorvezetôjeTavianiék filmje, amelynek nemcsaka cselekményét követi, hanem átveszi EnnioMorricone zenéjét is, mégpedig az eredetifilmhangot („sound track"), ezáltalegyfajta régies, dokumentatív hangzástkölcsönözve tôle. Néhány snittet is a háttérrevetít a filmbôl, szerencsére keveset,épp hogy hangulatkeltésnek, kihasználva amozinaturalizmus és a színházi stilizációközötti kontrasztot. Utóbbi a produkcióerôs oldala, Székely László metálos fémkonstrukciójávala középpontban, melylépcsôs járásaival, kortinába vágott ajtajával,háttérbe függesztett, mozgó hídjával, aszínpadnyílást nem teljesen takaró elôfüggöny-lemezévelés a centrumban különfélefunkciókat ellátó mobil dobogóval (akárringó tutaj is lehet) változatos és változatosanvilágítható tereket kínál. A díszlet és avilágítás egymástól markánsan elválaszthatóképeket és egyúttal folyamatos játékotteremt; egyes naturális zajeffektusok – harangozás,vízcsobogás, madárhangok –távlatot nyitnak a fantáziának. JánoskútiMárta jelmezei dramaturgiai funkciót töltenekbe; a vidéki kúria idilljét a fehérbe öltöztetettszereplôk emelik ki és ironizálják(s a napkorong, illetve egy gombolyag fonálvöröse kontrasztálja), a rôt zubbonymint az összetartozás (és a végén az árulás)jele élesen kihasítja a térbôl az azonossorsú szereplôket.Maga a színész is részint térképzô elem.Egy darabban, amely a csoportpszichózisra,a csoport külsô-belsô mozgásáraépül, lényeges a lélektan és a fizikalitásegyüttes kidolgozása. Például az „enumeráció",ahogy a Tízes Társaság tagjai sorramegjelennek, miközben Fulvio monológjakarakterizálja ôket. A temetôjelenet groteszktéblábolása a koporsóval, a dekoncentrálttevés-vevés a gyászbeszéd, a lelkesítôszónoklat vagy a hôsiességérôl beszámolóPestis Vanni elbeszélése alatt a„bajtársak" elszántság és kisszerûség közöttingadozó magatartásáról tudósítanak.A csak azért is dac, az üres hôzöngés és amámoros illuzionizmus hol szánalmassá,hol nevetségessé, hol mégiscsak szeretetreméltóvá teszi ôket. Viselkedésük összefoglalásaés gesztikussá sûrítése az a combcsapkodó,„ugrálós" masírozás, amellyel akoreográfus Juronics Tamás a szélmalomharcbaküldi ôket a kopottasan historizáló,fantasztikusan jó Morricone-indulóra. A seszínû-átlátszózászló – a nézô remélhetôennem téveszti össze a megadás fehérszimbólumával – akármilyen ismert lobogóvalbehelyettesíthetô.8 ■ 2003. ÁPRILISXXXVI. évfolyam 4. szám