Koltai Tamás - Színház.net

MAGYAR RENDEZÔK KÜLFÖLDÖNtól dúlt Sven-Eric Bechtolf ezt a lényegi kettéhasadtságot ábrázolja.Gyôz az emberség – de csak a mûvész egzisztenciális öncsonkításaárán. Fájdalmak közepette kivívott gyôzelem: Bechtolfúgy vergôdik, mint Prométheusz a sas csôrében. Elôször a pozôrviseltes rutinjával, léggömbként fújja magát fel a klasszikusok magasztosfellegei közé – de utána ezek a felhôk magukkal ragadjákaz igazmondás és az emberiesség birodalmába.Martin Schwab Bechtolf hatásokra kihegyezett szerepének pontosellenpárját adja: a passzív figurát, aki megtapad az átlagemberiben,az örök vándort, aki senkivel nem akar ütközni, aki fél averéstôl, és ezért vis comicájával fúrja keresztül magát ott, ahola tragédia küzdelmet vagy legalábbis tartást követelne.A nézôi élvezet harmadik forrása: Kirsten Dene. Ó, hányszoremelték ôt a Burgtheater mûpártolói a köztisztelet magányosemelvényére, hogy az emlékmû elôtt felidézzék: milyen volt egykoron.Most végre bekapcsolták egy kitûnô együttesbe. Buján turbékol,mint a galamb, nyelvét öltögeti, akár a kígyó, és szuverénmódon száguld el az öregedô s vágyait egyre nyíltabban vállalóasszony rázós érzelmi dimenziói fölött.Köszönet Hans Dieter Knebelnek is! Már az elsô képben megijesztmint szófukar szolga, akit megfosztottak mindentôl, amitsajátjának mondhatna. Szürke alkatrésze az erdônek, akár a szakállzuzmó.Nagy és lelkes premiertaps.Hans HaiderDie Presse, 2002. május 5.■hölgyválaszA történet oly módon ódivatú, hogy ez már önmagában nevetésreingerel. Itt van nekünk Raisza Pavlovna orosz erdôtulajdonosnô,akinek legfôbb gondja, hogy vajon környezete olyan jótékonynakés erényesnek tartja-e, amilyennek látszani szeretne.Raisza Pavlovna, udvariasan szólva, középkorú, impozáns megjelenésûözvegyasszony, aki egy nemesi származású, de amúgy semmiresem jutott fiatalembernél felejtette a szívét, s hogy a közelébentudhassa, vagyontalan unokahúgával akarja összeboronálniezt a mihaszna, de vonzó fickót. A nincstelen unokahúg, a romolhatatlanszerelem szinonimája, azonban csökönyösen a fakereskedôfiát szereti, miközben maga a fakereskedô az egyik erdôrészta másik után csalja ki az ôrülten szerelmes Raisza Pavlovnától,akinek arra kell a készpénz, hogy a semmirekellôt kényeztethesse.Így aztán lassan minden pocsékba megy, ahogy azt Karp, a szolga,aki mindezt a maga alávetett helyzetébôl kommentálva megfigyeli,már kezdettôl gyanítja.Ekkor azonban feltûnik két színész, és kezdôdhet a játék. Azegyik, „Tragikov", a menthetetlen tragédiahôs, aki utolsó frakkjátegy Hamlet-jelmezre cserélte, nem más, mint Pavlovna rég eltûntunokaöccse; nénikéje abban a hitben él, hogy a feddhetetlen katonatisztipályára lépett. Kollégáját „Komikovnak" hívják. Mindkettenolyannyira le vannak égve, hogy Raisza Pavlovna elôtt egyideig katonatisztet és szolgát játszanak, hátha így valamiképpenpénzhez jutnak. Minden elképzelhetô bonyodalom és gabalyodásután a kövér és buja nénike mégiscsak férjül veszi az ifjú jampecet,a szép unokahúg megkapja a fakereskedô fiát, a két színész pedig– az egyedüliek, akik embertársaik iránt is jó szívvel vannak –megmarad éppoly szegény munkanélkülinek, amilyen volt. Íme atörténet, a színhely Oroszország, az idôpont a XIX. század, és aszerzô Alekszandr Osztrovszkij, akit talán az orosz Nestroynaknevezhetnénk.És éppen ezt a darabot vitte most színre a magyar rendezô,Ascher Tamás a bécsi Akademietheaterben, mégpedig olyan tempóbanés annyi szellemmel, mintha bizonyítani akarná, hogy aReinhard Werner felvételeiSven-Eric Bechtolf (Tragikov) és Martin Schwab (Komikov)mesterségéhez értô mûvész ebbôl az avítt mûbôl is perfekt, magávalragadó színházi estét varázsolhat. Ascher nem ásott ki mélyebbjelentéseket, nem keresett hivatkozási pontokat, nem gúnyolta kisem a szerzôt, sem a szereplôket; nem tett semmi mást, mint hogyelôvette a meglévôt, és precízen színpadra állította. A színészekúgy mozognak, mintha koreografálva volnának, minden lépés,minden gesztus „ül". Úgy játszanak, mint kihegyezett ceruzákvagy megfeszített rugók, gyorsan, jókedvûen, komikusan, eltúlzottan.3 2 ■ 2003. ÁPRILISXXXVI. évfolyam 4. szám