Koltai Tamás - Színház.net

MAGYAR RENDEZÔK KÜLFÖLDÖNNevettetés vagy reveláció■ASCHER TAMÁS BÉCSI ERDÔ-RENDEZÉSE ■a szerencsének mindig ára vanTíz évvel a cári Oroszországban bekövetkezett jobbágyfelszabadítás után Erdô címû komédiájával(1871) Alekszandr Osztrovszkij társadalomkritikai taposóaknát helyezett el,melynek robbantóereje csak Csehov Cseresznyéskertjében (1903) vált nyilvánvalóvá.Mindkét darab az eladósodott, de azért meggondolások nélkül a tegnapban tovább éldegélônemesi nagybirtokosság elé tart tükröt, Osztrovszkijé talán még részvétlenebbül,mint Csehové, bár az ábrázolást látszólag megszelídíti a (cinikus) hepiend, amely látszólaga tovább vegetálás lehetôségét villantja fel, és az emberben rejlô pozitív magba vetetthitet szuggerálja.tudtán kívül letért a számára kijelölt katonatisztipályáról, és sikertelen színészkéntbarangolja be az orosz provinciát, hogy aztána ráosztott szolgaszerepet sganarelle-imodorban kimerítô kollégájával (MartinSchwab) egyetemben a legalkalmasabbvagy – ha úgy tetszik – legalkalmatlanabbpillanatban állítson be nevelôanyja birtokára.Tragikov,* a deszkákon sikertelentragikus ripacs (Sven-Eric Bechtolf) azéletben tovább játssza szerepkörét, és a fulminánsfellépés kedvéért lemond az ôtmegilletô örökségrôl.Boldog jövô? A szórakoztató színház isgondolkodóba ejtheti a nézôt.Hilde Haider-PreglerWiener Zeitung, 2002. május 5.Kirsten Dene (Gurmizsszkaja) és Michele Cuciuffo (Bulanov)Akademietheater-beli rendezésében (német változat: Anna Lengyel és WolfgangWiens) Ascher Tamás beéri a mû komédiás potenciáljával, és a sokrétegû komédiát vaskosbohózatként szolgálja fel. Khell Zsolt komoran funkcionális színpadterében a felvonásokközött lendületesen rázendítô zenész-kvartett szolgáltatja a karikírozott folklórt, afelszabadult együttes pedig három gyorsan múló óra alatt a legmagasabb színvonalú,értékes nevettetésrôl gondoskodik.A játék középpontjában a sandrocki reminiszcenciákat keltô Kirsten Dene remekül érvényesülmint Raisza Pavlovna, az ötvenes évei derekán járó földbirtokosnô, aki egyfelôla maga feddhetetlen jó hírét védelmezi, másfelôl olyan stratégiákat követ, amelyek alkalmasakszenvedélye tárgyának megkaparintására. A feltûnôen jóképû, feltûnôen fiatal ésfeltûnôen buta csôdtömeget (Michele Cuciuffo) hivatalosan ugyan mint cselédsorbantartott nevelt lányának, Akszjusának (Agnes Riegl) vôlegényét telepítette a házába,ám az ifjú, alkalmi csetlés-botlásaitól függetlenül, hamar beletanul a hálószobában megkívántakba.A darab végére az életjátszmában sakkfiguraként használt állítólagos „menyasszony" iskarjába zárhatja titkos szerelmesét (Daniel Jesch), annak ellenére, hogy a szerelmes fiatalemberapja (Florentin Groll), az agyafúrt, érdekeit ravaszul védelmezô feltörekvô paraszta házasságba való beleegyezését Akszjusa hozományától tette függôvé. A váratlan segítséga földbirtokosnô hosszú évek óta eltûnt nevelt fiától jön, aki állítólagos jótevôjének■jókedvû vidékijelenetekSzínházról van szó, komédiásokról és vidékisorsokról. Alekszandr Osztrovszkijpéntek óta Bécsben látható Erdôje Oroszországbana legközkedveltebb komédiákközé számít.Ascher Tamás, a magyar rendezô erôteljesenfelpörgeti a tempót, gondoskodik afeszültségrôl, és leleményesen, kacsintvaépít a túlzásokra, a kisebb és nagyobb hisztériákra.Az egész elôadás iróniára alapozott,de meglepô módon ennyi vérbô komédiázásellenére is sikerül a fiatalok (Akszjusa:Agnes Riegl, Pjotr: Daniel Jesch)drámáját bizonyos fokig érvényessé és megindítóvátenni. Saját élettörténethez jutnakmég a finoman jellemzett mellékfigurákis, mint Karp, a görnyedt és az élettôlalaposan megviselt szolga (Hans DieterKnebel) vagy az energikus házvezetônô(Hilke Ruthner).Ami a fôszereplôket illeti, a rendezô perszenem hagy kétséget afelôl, hányadán állunk.A cári korszak vidéki Oroszországaitt csupa karikatúrából, megannyi gonoszés komikus szörnyetegbôl áll, akik szívesenöltik magukra a tisztesség és a morál álcáját,és önleleplezésüket a végletekig fokozzák.Kirsten Denét alighanem még soha* A ma legelterjedtebb fordításban Szomorov.3 0 ■ 2003. ÁPRILISXXXVI. évfolyam 4. szám