Koltai Tamás - Színház.net

DISPUTAKulcsár Vajda Enikô és Gergye KrisztiánA szakmai vonatkozások a táncszínház és a kritika területét egyaránt érintik. A koreográfuskéntés elôadóként egyaránt kifejtett eddigi tevékenységem talán felruház valamicske(lehet, hogy csak minimális) kompetenciával, amely elegendô ahhoz, hogy a tárgybanegyáltalán megszólalhassak. Ami a kritika mûfaját illeti, készséggel elismerem, hogy annaknem vagyok aktív mûvelôje, csupán „termékeim" helyett nagy ritkán célkeresztbe helyezett,hol szenvedô, hol derülô célpontja. Így nem tisztem annak szakmaspecifikusmélységéig hatolni vagy nagy általánosságban foglalkozni a kritika feladatával és legáliseszköztárával. Megteszik ezt helyettem a nálam ehhez sokkal jobban értôk (idéznék majdCsáki Judit A kritika sine qua nonja címû írásából, amely szintén a SZÍNHÁZ 2003. februáriszámában jelent meg). Úgy vélem azonban, vannak általános, nem szakmaspecifikustörvények is, amelyek több diszciplínában egyszerre érvényesek, akárcsak az okság a fizikában,kémiában, biológiában stb., s amelyek egy adott területen a kívülálló számára iskapaszkodóul szolgálnak, ezért ha a cizellált részletek terén ugyan nem is lehetne, ezen aszinten nekem is lehet illendô és releváns megszólalásom. Hadd vágjak rögtön a közepébe,néhány tematikus problémacsoportba nyalábolva mondandómat.a kritika stílusbeli ésprecizitásbeli szabadsága„Mi is a baj ezzel a Csabai Attila-féle stílussal? Egyáltalán: az általa kezdeményezett formaiújítások miért nem tették lehetôvé számára, hogy valóban nagy alkotóvá legyen? Bármilybanális is a válasz: mert nem volt igazi mondanivalója. ... A Csabai Attila által létrehozottúj módszerek mind kombinatív jellegûek, nem az új mondanivaló kényszerítette kiôket, hanem a még soha-nem-voltat keresô spekuláció." Így alakítja át Kutszegi CsabaKristó Nagy István Gertrude Steinrôl írt sorait oly módon, hogy Gertrude Stein nevénekXXXVI. évfolyam 4. számhelyébe egyszerûen behelyettesíti az enyémet,mindezt kiemelt helyen, rögtön a címután, meghatározva ezzel a kritika továbbifolyását, s mintegy elôlegezve annak végkövetkeztetésétés kompendiumát.Mi is a baj ezzel a Kutszegi Csaba-félekritikai stílussal?Az ilyen hangvételû kritika kisiklottexpresszként gázol végig a peronon gyanútlanulálldogáló koreográfuson, aki asínre nem önmagát, hanem csak mûvét helyezte,s akit ezután véres húscafatkéntvonszol tovább magával, esélyt sem advaneki ahhoz, hogy az amerikai rajzfilmekszétlapított vagy darabokra tört figuráihozhasonlóan újra kirúghassa vagy összeszedhessemagát.Félve kérdezem meg: illendô-e a vonatnaka peronon száguldoznia? Egyáltalánmi vagy ki ennek a kritikának a tárgya?Tegyük fel, hogy a bírálat tárgya annakcímével összhangban nem személyem, hanemadott darabom. Ez esetben a „kisiklás"kapcsolatban állhat a címbôl kifelejtett„/"-jellel, amellyel együtt az (bármennyirevonakodom is „szájbarágós" lenni, dekénytelen vagyok rá) „perverzióknak" olvastatik.Elismerem, hogy nem a világ legszellemesebbszójátéka, de eltekinteni tôle súlyoskövetkezményekhez vezet. Ha ugyanisa cím csak így hangzik: Verziók, joggalkérhetô rajtam számon a „mondanivaló":egyáltalán minek a verzióiról van itt szó?*A darab címe azonban meghatározott, ésönmagáért beszél: a perverziók verzióiról. Sezzel a szûkebb tárggyal kapcsolatban igenfurcsán hangzik a kérdésfelvetés: „Mi a /Verziókmondanivalója?" (A „mondanivaló"kérdésére tágabb vonatkozásokban késôbbtérnék vissza, „a ma embere" kapcsán.)Egyáltalán mit kellett volna a perverziókrólmondanom a darabbal? Hogy „Perverzióknem léteznek!"? Hogy „Perverziókléteznek!"? Hogy „Emberek, bátran legyetekperverzek, mert perverznek lenni jó ésizgalmas kaland!"? Hogy „Emberek, óvakodjatoka perverziótól, mert az rongál, éskárhozatba dönt!"? Hogy „Perverzneklenni illetlenség"? Avagy Sade márkinyomdokain haladva terjedelmes budoárfilozófiátkellett volna ragacsolnom a témaköré?S egyáltalán tartalmilag mi újat lehetettvolna mondanom errôl a témáról, s annakmélyen emberi voltáról, mondjuk, Abu-Nuvász (~760–813), Ibn Szárá asz-Szántárini(~1060–1123), al-Mutamid (1040–1095), Abu Bakr Muhammad ibn Kuzmánal-Kórtobi (1087–1160), Abul-KászimHaszan Unszuri (+1050) stb., stb. költé-* A „ / ”-jel az elôadás legfôbb mûsorlapján tipográfiailagkódolatlan. A kívánt értelmezés érdekében egyébként a címet kis„v”-vel kellett volna írni. (A szerk.)2003. ÁPRILIS ■ 3 5