You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Fábri Péter<br />
Jele<strong>net</strong>ek<br />
a német színházból II.<br />
V I L Á G S Z Í N H Á Z<br />
F E S Z T I V Á L<br />
■<br />
ELÔADÁSOK A DEUTSCHES THEATERBEN ■<br />
I<br />
XXXVIII. évfolyam 11. szám<br />
hre Sorgen möcht’ ich haben! Akár villamossal, akár<br />
S-Bahnnal érkezik az ember a Friedrichstrasséra, a Deutsches<br />
Theaterhez kétféleképpen tud besétálni: vagy a zajos Friedrichstrasséról<br />
fordul be, az NDK-s emlékeket ôrzô varietészínházzal, a<br />
Friedrichstadtpalasttal szemben a Reinhardtstrasséra, vagy lesétál<br />
a parton a Berliner Ensemble sivárságában is nagyszerû épületéhez,<br />
és kis mellékutcákon át jut el a csöndes térre, amely mögött<br />
ott áll, szorosan egymás mellé építve, a Deutsches Theater két<br />
épülete, a könnyed kis kamaraszínház (amelynek elôcsarnoka<br />
azért tágasabb, mint a mi borzalmas Nemzetinké) és mellette a<br />
nagyszínház palotája (amelynek viszont elég kicsire sikeredett az<br />
elôcsarnoka). Más is van, ami a feje tetején áll: a Kammerspielében<br />
kényelmesen lehet ülni a nézôtéren, elfér az ember lába, a<br />
nagyszínházban viszont olyan szûken vannak egymás mögé helyezve<br />
a sorok, hogy valódi kínszenvedés egy hosszabb elôadást<br />
végigülni. Az a tény, hogy Berlinben töltött három hetem alatt<br />
mégis folyton visszatértem ide, már önmagában is éppen eléggé<br />
bizonyítja, hogy itt valami nagyon jót csinálnak.<br />
A színház elôtt barátságos kis tér kávéházzal (ez elég gyakori<br />
Németországban – a színház és a vendéglátóipar csak nálunk<br />
nem akarják felfedezni egymást, juszt se). A téren zsonglôr – és<br />
rengeteg nézô. Ugyanis a németek idejében mennek színházba.<br />
Félórával elôbb ott vannak (könnyû nekik, az elôadások nyolckor<br />
kezdôdnek), és elôadás után még sokáig beszélgetnek a színház<br />
elôtti téren álldogálva (hja, a tömegközlekedés éjszaka is mûködik,<br />
kerékpározni pedig sose késô).<br />
Rögtön, ahogy beléptem, olyasmit láttam, ami nálunk még csak<br />
egy-két színházban létezik, de a németeknek természetes: intelligensen<br />
válogatott, nagyrészt színházi könyveket kínáló könyvespultot.<br />
És hogy otthon érezzem magam (vagyis a fene tudja: otthon<br />
talán nem ezt látnám), a pult elején, a fô helyen komplett<br />
magyar sor: Kertész Imre, Konrád György, Esterházy Péter, Krasznahorkai<br />
László, Parti Nagy Lajos. (Márait a könyvesboltok kínálják<br />
minden mennyiségben – az ô könyvei itt már inkább tömegolvasmánynak<br />
számítanak.)<br />
A Deutsches Theater szakmai helyzete számomra meglepô.<br />
Egyes kritikusok „zseniális színházról” írnak (pedig ilyesmit társulatra<br />
ritkán szoktak mondani), mégis az a helyzet, hogy 1995<br />
óta most elôször hívták meg egyik elôadását a Theatertreffenre. Ez<br />
annál meglepôbb, mert ha visszagondolok a találkozó néhány<br />
produkciójára és arra a három, a Theatertreffenre ki nem választott<br />
elôadásra, amelyet itt láttam, könnyû szívvel cseréltem volna<br />
le két meghívottat bármelyikükre. És közülük a két Thalheimerprodukció<br />
az általam az elmúlt tizenöt évben látott viszonylag sok<br />
német elôadás közül is a legjobbak közé tartozik.<br />
A Deutsches Theater az elmúlt szezonban a nagyszínházban<br />
hat, a kamarában tizenegy bemutatót tartott. Ez nagyon nagy<br />
szám, és ha hozzávesszük, hogy itt repertoárjátszás folyik (és például<br />
az Emilia Galottit majdnem négy éve színpadon tartják), akkor<br />
nyilvánvaló, hogy egyrészt sokszor vállalnak rizikós bemutatót,<br />
másrészt pedig hogy még így is a mi Operaházunkéra emlékeztetô<br />
játékrendre kényszerülnek: egyes produkciókat havonta<br />
jó, ha két alkalommal játszanak. Ennek bizonyára vannak hátrányai<br />
– de a Deutsches Theaterben én éppenséggel újra meggyôzôdhettem<br />
a társulati rendszer és a repertoárjátszás elképesztô<br />
mûvészi fölényérôl. Akik a színházi szakmából ma Magyarországon<br />
ezt a rendszert támadják, a saját sírjukat ássák, de sajnos<br />
másokat is magukkal ránthatnak.<br />
A Deutsches Theater, amelyben, mint alább majd kiderül, rendkívül<br />
modern színjátszás folyik, az elmúlt szezonban három német<br />
(nyelvû) klasszikust (Goethe: Faust, Lessing: Minna von Barnhelm,<br />
Ödön von Horváth: Mesék a Bécsi erdôbôl), egy félklasszikust<br />
(Heiner Müller: Germania Tod in Berlin), egy klasszikus francia komédiát<br />
(Feydeau: Bolha a fülbe) és egy kortársi amerikai klasszikust<br />
(Albee: Nem félünk a farkastól) mutatott be a nagyszínpadon.<br />
A legalább kétszázas nézôterû kamaraszínpad tizenegy elôadását<br />
nem sorolom fel, de azért itt is eljátszanak egy Kleistet, egy<br />
Goethét, egy Shakespeare-t, egy Schnitzlert és egy Dürenmattot,<br />
továbbá tartanak egy-két német nyelvû és egy-két németországi<br />
ôsbemutatót. A mûsor tehát impozáns. És akkor még nem beszéltem<br />
arról, hogy kiegészítésképpen nagy színészek mondanak<br />
Goethe-poémákat, és havonta egyszer még egy értelmiségi talkshow<br />
is belefér ebbe a programba.<br />
Mint értesültem, a Deutsches Theater az elmúlt években válságban<br />
volt. Ennek a válságnak a megoldásaképpen a színháznak a<br />
jövô szezontól Michael Thalheimer lesz a fôrendezôje.<br />
Ide nekem ezt a válságot. És ezt a megoldást.<br />
GOETHE: FAUST<br />
Der Tragödie erster Teil<br />
Rendezte: Michael Thalheimer<br />
<strong>2005.</strong> május 9.<br />
Premier: 2004. október 16.<br />
egy ismeretlen ismerôs. A Faust valószínûleg azon drámai<br />
mûvek közé tartozik, amelyeknek még a mûvelt magyar nézô<br />
is csak a címüket ismeri, bár Jékely Zoltán után nemrég Márton<br />
László is lefordította, tehát van elérhetô modern változata. Még a<br />
tragédia elsô részét is nagyon régen lehetett magyar színpadon<br />
látni, a teljes mûvet pedig soha. (Gounod operáját néha játsszák<br />
itt-ott.) Németországban a közelmúltban Peter Stein vállalkozott<br />
a teljes mû megrendezésére Bruno Ganzcal a címszerepben (két<br />
napig tartott az elôadás), Thalheimer pedig a 2004-ben bemutatott<br />
elsô rész után idén ôsszel készül el a másodikkal. A Nemzeti<br />
Színház tervezi az elsô rész meghívását Budapestre.<br />
A Faust elsô része az emberi kisvilágról, a második a nagyvilágról<br />
szól. Thalheimer drasztikusan kihúzott a mûbôl mindent, ami<br />
a mondavilágra és egyéb német hagyományokra utal. Nincs elôhang,<br />
amelyben az igazgató, a költô és a komikus vitatkoznának,<br />
<strong>2005.</strong> NOVEMBER ■ 2 3
Change language