Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
TÁNC<br />
– Te vagy az az alkotómûvész, aki kuratóriumot,<br />
kiadványszerkesztôt sorozatban hoztál<br />
zavarba. Táncosnak színész, színésznek<br />
táncos – gondolták rólad sokan, és áttoltak<br />
egy másik kupacba. Hogy kezdôdött a törté<strong>net</strong>ed?<br />
– Gyerekkoromban szertornáztam a<br />
Spartacusban, ahol klasszikus balettet is<br />
tanultunk, méghozzá nem is akárkitôl:<br />
Nagy Zoltán volt a tanárunk. Az ô fantasztikus<br />
személyiségének köszönhetem, hogy<br />
beleszerettem a táncba. Tizenkét-tizenhárom<br />
éves voltam, a balettintézetrôl lekéstem.<br />
Emlékszem, álltam a tükör elôtt, és<br />
sírtam: „Belôlem már soha nem lehet táncos…”<br />
De ahányszor csak versenyre mentem,<br />
éreztem belül valami többletet, képességet<br />
egy titkos energia felszabadítására,<br />
valami csábító varázst.<br />
Érettségi után jelentkeztem a Színmûvészeti<br />
Fôiskolára, nem jutottam be, elmentem<br />
hát takarítani a Vígszínházba. Aztán<br />
felvettek a Nemzeti Színház Stúdiójába,<br />
ahol Bodnár Sándor volt a tanárom: az<br />
elsô és utolsó színházi mesterem. Egy évig<br />
jártam hozzá, majd sikeresen felvételiztem<br />
a fôiskolára, de sajnos – a tánctudásom<br />
miatt – a musical szakra.<br />
– Sajnos?<br />
– Engem a musical, az operett igazán<br />
sosem érdekelt. Végeztem, és elkerültem<br />
Nyíregyházára. Alaposan bedobtak a mély<br />
vízbe, rengeteget dolgoztam, a legkülönfélébb<br />
darabokban játszottam. Az elsô fôszerepem<br />
Pinokkió volt Schlanger András elsô<br />
rendezésében, ezt nagyon szerettem. Ivo<br />
Krobot rendezte nálunk Hrabaltól az Egy<br />
pincér vallomásait: ebben játszottam az elsô<br />
drámai fôszerepem, amibôl rengeteget tanultam.<br />
Áthívtak aztán Kaposvárra, ez óriási<br />
dolognak számított, hiszen ott voltak<br />
mind a nagyok. Ekkor fogott bele az elsô<br />
rendezésébe (3 : 1 a szerelem javára) Bezerédi<br />
Zoltán, és elhívott szubrettnek. Sok<br />
mindent játszottam aztán, de úgy éreztem,<br />
hogy ez nekem kevés. Rengeteg lekötetlen<br />
energiám volt, és hiába dolgoztunk egész<br />
nap, és buliztunk aztán hajnalig – sôt, az<br />
elôadások után, este tízkor még megfogtam<br />
a magnóm, és elvonultam tréningezni,<br />
rám oltották a villanyt, én meg mindig viszszakapcsoltam<br />
–, nem tudtam elfáradni.<br />
Nemritkán hajnali ötkor még a piacon pálinkáztunk,<br />
aztán reggel kezdôdött a kemény<br />
munka, de egyszerûen nem voltam<br />
képes magam annyira lefárasztani, hogy az<br />
elég legyen. Ekkor kezdtem el határozottan<br />
gondolkodni arról, hogy mi legyen velem.<br />
Jött a megvilágosodás: az olyan szituációkban<br />
vagyok a legjobb, amikor színészként<br />
mozdulni kell a színpadon. Ascher<br />
Tamással csináltuk az Állatfarmot, és éreztem,<br />
hogy nagyszerû Tyúk vagyok, ami a<br />
mozgást illeti. Amikor viszont meg kell<br />
Megérkeztem –<br />
új úton járok<br />
■<br />
BESZÉLGETÉS MAGYAR ÉVÁVAL ■<br />
S<br />
zínész, táncos, koreográfus és rendezô. Mindegyik, de külön-külön egyik se. Társulata, a<br />
Sámán Színház szinte a semmibôl tûnt fel, majd váratlanul és szinte azonnal kilépett<br />
a nemzetközi színtérre. Sokak szerint behatárolhatatlan alkotótevékenységét sokan értetlenül<br />
figyelték. Egy évtizedes útkeresés után Nagy-Britannia felé vette az irányt, eltûnt, csak kevesek<br />
tudták, merre jár. Most a londoni Nemzeti Színházban, ide meghívott társulatának, a<br />
Kneehigh Színháznak elôadásában játszik fôszerepet. Budapesten bemutatott szólóját, a<br />
Szarvasok házát az új évadban láthatja a brit közönség, rendezni és filmezni készül az angol<br />
fôvárosban, és éli az új életét. Itthon járt most, és mesélt.<br />
szólalni, azzal már nem voltam elégedett.<br />
Ekkor jöttem rá arra, hogy olyan színházi<br />
formát kell találnom, amiben alapvetôen<br />
mozgással fejezem ki magam.<br />
– Akkoriban ebbe az irányba itthon legfeljebb<br />
egy nagyon szûk ösvény vezetett.<br />
– Még ösvény sem volt; táncosok már<br />
igen, de olyan, hogy táncszínház még nem.<br />
Így kerültem aztán két szék közé. Nem voltam<br />
táncos, így nem tartozhattam az ô világukhoz,<br />
nem is igazán ismertem ôket.<br />
A színházat viszont otthagytam.<br />
– És ekkor találkoztál Bozsik Yvette-tel…<br />
– Létrehoztunk 1993-ban egy közös<br />
elôadást, az Estélyt, aminek óriási sikere<br />
volt. Yvette-et is nagyon érdekelte, hogyan<br />
kombinálhatja a színházat és a táncot. De<br />
még ez elôtt, Kaposvárról frissen kirúgva,<br />
elveszetten, de nagyon intenzíven elmeditáltam<br />
azon, mi lenne, ha filmben játszanék.<br />
Mondjuk, amerikaiban és fôszerepet.<br />
Hozzá kell tennem, hogy semmiféle filmes<br />
kapcsolatom nem volt, de elmeséltem az<br />
álmom néhány ismerôsnek. Jött aztán egy<br />
telefon, hogy egy ember pont ilyen munkához<br />
keres szereplôket. Nem gondoltam,<br />
hogy épp én kellenék neki, de levelezni<br />
kezdtünk, találkoztunk, és egyszer csak<br />
San Franciscóban találtam magam. Majdnem<br />
egy évig maradtam, eljátszottam a The<br />
Understudy (A dublôz) címû film fôszerepét,<br />
egy disszidens nôt, és rácsodálkoztam a<br />
Kaposváron, Budapesten túli nagyvilágra,<br />
arra, hogy bárhol a világon sokféle értékes<br />
színészi tevékenységet lehet folytatni. Hazajöttem,<br />
és azt éreztem: egy hatalmas hegy<br />
elôtt álldogálok, meg akarom mászni, de<br />
nem tudom, hogy kezdjek neki.<br />
– Viszont rengeteg mondandód volt.<br />
– Gyerekszülés, házasság és válás után<br />
azt éreztem, hogy ha van valami, amirôl<br />
tényleg sokat tudok, és van is róla mondandóm,<br />
az a párkapcsolat. Milyen összekerülni,<br />
együtt élni és szakítani. Ekkor,<br />
1994-ben létrehoztam a Sámán Színházat,<br />
színre vittem elsô darabomat, a Mesét –<br />
utólag nem tudom, hogy volt hozzá bátor-<br />
XXXVIII. évfolyam 11. szám<br />
<strong>2005.</strong> NOVEMBER ■ 5 7
Change language